Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

Rage (2011)

2011.11.05. 11:45 vendegblogger

Nos, hol is kezdjem?  

Kezdem ott, hogy leborulok az ID Software előtt, amely gyerekkorom meghatározó számítógépes játékait gyártotta le és csempészte be a mindennapjaimba. Leborulok előtte, mert forradalmasította az FPS műfaját, valamint tetemes kilométerkövet görgetett a horror palettájához is mindezzel párhuzamosan. Hajbókolok előtte, mert elhozta nekem a Doom-részeket, valamint nem volt rest kiadni ugyanakkor emellé a Quake nevű szintén igen-igen kellemes pokol-projektet sem, amely talán nagyobb kult is lett, mint a Doom. Szóval, kár lenne elvitatni ettől a szebb napokat is látott fejlesztőcsapattól munkájuk nagyvonalúságát és rettenetes méretű forradalmi súlyukat, ám a 2011-es Rage nevű projektjük sajnos már-már semmit sem forradalmasít igazán, nem teremt műfajt és még csak meg sem próbálkozik azzal, hogy valamiféle eredetiségre törekedjen. A játék oly nagyra értékelt készítői egyszerűen fogták magukat, és összegyúrták a Falloutot a Borderlands-szal, ehhez még adagoltak egy kis Mad Max-érzést és a kapott masszát megspékelték egy jókora Bioshock-látvánnyal, bár ez utóbbi csak a városok belsejére értendő természetesen. Ezért is van aztán az, hogy teljes erőmből haragszom most az ID Software-re, ugyanis simán megtehették volna, hogy 6 év fejlesztés után összehozzanak valami igazán ütőset amely nagyon jó, mondhatni tökéletes, de ehelyett elhoztak inkább egy közepesen jó (ám helyenként tényleg nagyon jó) játékot, amely két javítócsomag és egy spéci videokártya driver nélkül gyakorlatilag játszhatatlan egyes felhasználók számára.

Néhány szó a sztoriról

A játék története nagyon rendben van elméletben, ám ezzel szemben már a konkrét megvalósulás viszont nagyon lazán lett kivitelezve. A cselekmény sajnos halványan bontakozik ki, ráadásul nem is érdekfeszítő, pedig ha jobban belegondolunk, óriási játékot lehetett volna építeni a történet köré ilyen ötlettel. (Ha sikerült volna jobban kibontaniuk a sztorit, akkor a rengeteg hiba ellenére is elővenném újra a játékot a jövőben, de így sajnos nem fogom megtenni és ez szinte biztos.) A vezérfonal egyébként 2029-ben indul, ahol már egy meteorbecsapodás utáni Földön járunk, amely veszélyesebb, mint maga a pokol. Főhősünk még az üstökös érkezése előtt lett hibernálva sok másik társával együtt annak reményében, hogy majd a globális katasztrófa után legyen, aki benépesíti újra a bolygót. Viszont, miután hősünk magához tér, rá kell jönnie, hogy a világ nem pusztult el teljesen, sőt, a megmaradt emberek kolóniákba tömörülve éldegélik posztapokaliptikus mindennapjaikat és harcolnak mindenféle mutáns lények ellen, plusz egy világuralomra törő emberi frakció ellen is, amelynek tervei nem vetnek jó fényt az emberiség létére vonatkozóan. Nekünk tehát annyi a játékban a dolgunk, hogy túléljük a mindennapok nehézségeit, segítsünk a koloniákban tartozkodó embereken, valamint járjunk közben a már alulról szerveződő ellenállás mellett és akadályozzuk meg a világméretű ellenséges projektet. Ennyi lenne.

A játékmenetről

Aki a látta a Rage-ről kidobott trailereket és promóciós anyagokat, az azt gondolhatja elsőre, hogy a játékban óriási területen lehet mászkálni és baromi nagy a szabadság is, pedig sajnos ez nem igaz. A pálya ugyan tényleg nagy, de a történet mégis olyan szinten lineáris, hogy az már fáj. Ezt természetesen azért megpróbálták ellensúlyozni a temérdek mellékküldetéssel és feladattal, amelyeket adott személyektől lehet felvenni a városokban, de a főszál az olyan irányított, akár az ökörhugyozás. (pardon!) Egyébként az egész játékmenet olyan vontatottnak tűnt számomra, hogy sokszor szinte már untam és a befejezés mellett érveltem magamban, ám szerencsére ilyenkor mindig jött egy ütős akciójelenet, ami visszarángatott a játékhoz és segített a végigjátszásban. A legnagyobb baj szerintem az lett itt, hogy túlságosan rámentek a szerepjátékos szálra, ahelyett hogy inkább egy keményen pörgős, történetközpontú FPS-t alkottak volna helyette, mint mondjuk a Crysis. A magam részéről ezt az egész autós vonalat sem erőltettem volna ennyire, ugyanis engem az baromira idegesített, de tényleg.

Autók és versenyek

Na, de ha már az autóknál járunk, akkor ejtek néhány szót erről is. A játékban fontos szerepet játszik az autó, mint eszköz. Ezzel mehetünk ugyanis versenyezni (itt ilyen Mad Max-szerű találkákra kell gondolni), továbbá ezzel lehet még elkocsikázni a térképen mindenfelé és oldani meg a feladatokat, valamint teljesíteni az egész történetet. Figyelem, kocsi nélkül szart sem érsz! A játék eleje felé még lehet próbálkozni azzal, hogy gyalog mész egy küldetés színhelyére, de ez a történet előrehaladtával egyre inkább tűnik majd eszement öngyilkos küldetésnek, ugyanis a városok közötti holt, sivatagos kanyonvidék hemzseg a banditáktól és feltuningolt kocsijaiktól, akik csak arra várnak, hogy valaki arra járjon és hogy kifosszák, megöljék, elüssék. Így tehát a kocsi nagy szerepet játszik, annyi biztos. Autónkat pedig mindeközben fejleszteni is kell, mert az ellenfelek egyre combosabbak ahogy közeledünk a játék végéhez; ezeket a fejlesztéseket pedig a versenyeken szerzett pontokból lehet megtenni, a városokban lévő erre specializált boltoknál. Lehet rájuk szerelni gépfegyvert, rakétát, páncélt és egyéb alkatrészeket is. Egész jó móka ez az építgetés egyébként.

 

 Néha eldördülnek a fegyverek

Ami a játékban a legnagyobb élményt nyújtja az nem más, mint az akció. Ehhez az akcióhoz pedig egy sor remek fegyver áll rendelkezésükre, amelyek eléggé hatékonyak még magas szinten is. Ezzel arra akarok célozni, hogy a játék elején megszerzett egyszerű pisztollyal is lehet nagyot alkotni az utolsó küldetésnél, tehát nem kell kidobálni semmit sem a hatékonyság kedvéért. Bár amire itt mindenféleképpen figyelni lehet — és kell is! —, az a különféle lőszerek teljes arzenálja. Minden fegyverhez három lőszertípus tartozik, amelyek eltérő tulajdonságúak. Nyilván ki kell tapasztalni útközben, hogy melyik ellenfelet melyikkel kell megajándékozni, de ez már legyen a játékos feladata. A magam részéről csak annyit tudok mondani jó tanácsként mindenkinek, hogy a shotgunba töltött robbanőlövedékre még senki nem panaszkodott eddig nálam… Igaz, leszakadt fejjel nehéz is lett volna panaszkodni…

 

Na, és hogy néz ki ez az egész?

Így a vége felé mindenképpen szót kell ejteni a grafikáról is, amire pontosan annyi panasz van, mint amennyi dicséret. A Rage grafikai motorja egyébként olyan cseles, hogy messziről minden egészen csodálatos benne — mondhatni már-már filmszerű —, de amikor közelebb megyünk, akkor jól látjuk, hogy ez bizony rohadtul csúnya látvány. Ami pedig felteszi végleg az i-re a pontot, az pedig maga az optimalizálás. Hihetetlen nagy tökön rúgás jár a fejlesztőknek, hogy még az AMD-ATI RADEON HD 5730-as 1 GB DDR3 memóriával rendelkező gépemmel is csak egy külön ehhez a játékhoz kiadott driverrel együtt indult el a játék, ráadásul még néha így is szétcsúszott az egész és ki kellett lépnem a programból. Az ID részéről egy rohadt nagy öngól ez a grafikai herce-hurca és szégyelljék magukat emiatt. Na jó, egy kicsit szégyelljék magukat a rohadék kiadók is, akik egész nap ütik a fejlesztőket ostorral, hogy időben piacra dobhassák a játékot, hogy aztán hatalmas profitra tegyenek szert. (...) Várjunk csak, meggondoltam magam, csak ők szégyelljék magukat!

Értékelés

Összességében kicsivel több, mint 27 óra játékidőt adott nekem a Rage, amelyben volt posztapokaliptikus autóversenyzés, kőkemény akció és rengeteg mellékküldetés, amelyek ha eltekintünk a kézenfekvő egysíkúságuktól, akkor egész szép élményt nyújtottak. Igaz, forradalmat és nagy áttörést nem sikerült elérniük vele, de aki szereti a pörgős akciókat és a nagy lövöldözéseket, annak mindenképpen ajánlom, mert abból aztán akad itt bőven. A történet lehetett volna kicsivel bővebb, a grafika lehetett volna kicsit szebb és stabilabb, zeneileg meg lehettek volna kicsit kreatívabbak a készítők. A Mad Max-hangulat pedig sajnos nem úgy jött át, ahogyan kellett volna, de mindenesetre egy stabil, világégés utáni hangulatot sikerült elérniük a srácoknak, ami tényleg nem lett rossz. És bár én biztosan nem veszem elő soha többet, de szerintem sokan szeretni fogják majd. 7/10

A tesztért óriási köszönet johnnymoorenak, kinek virtuális játszóterét errefelé találjátok.

komment

Címkék: vendégblogger játékteszt akciójáték

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr893352283

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása