Valójában ha megerőszakolnám magam sem tudnám megmondani, hogy az első rész miért lett számomra inkább sima középszer, mint profi horror. Ugyanis a spanyol mesterek kifejezetten erős és idegeket borzoló horrorokat képesek előállítani - amiket felettébb szoktam élvezni, lásd Secuestrados - és a [Rec] sem volt ez alól kivétel: a vászon tocsogott a vérben, igaz, hogy a kézi kamera rángott össze-vissza és sokszor a szemem verte ki majdnem, de volt eszetlen menekülés, vírusfertőzés meg vérbő brutalitás. Na de hagyjuk is a fenébe. A második rész nem sokat újít, ugyanúgy vért öklendezik és mindent szem-perspektívából mutat, de valamiért mégis képes tövig a fotelba döngölni a nézőjét. Vagyis egy ponton inog és vagy 10 percre elveszti az eszméletét, de utána hörög tovább fennhangon.

A cselekmény szinte azonnal felveszi az első rész fonalát: egy kommandós osztag érkezik és tódul be az épületbe, ahol az atya már mindenkit az úr szeretetével vár. Csakhogy a tökös dekoltázst hamar ledobják a srácok, amikor azzal szembesülnek, hogy a totál zakkant, fertőzött vadállatokká manifesztálódott lakók vérvörös szemekkel rájuk rontva akarják őket kicsontozni. Nem is nagyon kívánnak tovább maradni, de a parancsot teljesíteni kell, amit az atya igen szigorúan vesz. Az ellenszerhez voltaképp pedig a legelső fertőzött testre, illetve annak vérére van szükségük. Vagyis a megtestesült Démont kell levadászniuk...

A [Rec] 2 dinamikusan rombol be az ajtón és ez mindenképpen a javára írható - míg az első rész elején, azért volt tökölés bőven. A cselekmény nem újít, de szépen robog: eleinte a vallás témába keverése csupán egy izzadtságszagú ördögűzős klisének tűnik - végül is, valljuk be, majdnem olyan -, de a végére szépen csattan. Végig totál lineáris pályán mozog a film, így a végjátéknál felbukkanó kicsiny, de annál csiszoltabb csavar remekül hozza működésbe a franchise folytatásának lehetőségét - álá [Rec] 3 Genezis tréler.

A megfelelő mennyiségű és minőségű brutalitás, az akciójelenetek, és a csendben karcoló feszültség 4 csillagos. Akadnak azért jelenetek és beállítások, amiket intenzívebbé és masszívabbá lehetett volna tenni, de így is elég oppresszív és kegyetlen a magához méltó módon - a parafaktor pedig itt-ott jelentősen megugrik. A karakterizációnál vérzik leginkább a film, annak ellenére, hogy ez a legirrelevánsabb pontja a [Rec]-nek. A katonák közül a folyamatosan patetikus pánikhangulatban ordibáló fickót ásóval fejbe verve sem lehetett volna csillapítani. A fiatalok meg annyira inkonzekvensen cselekednek, amint bekerülnek a sűrűbe, hogy zavaró a buta viselkedésük. A miatyánkat szóró pap szerepében Jonathan Mellor viszont végig remekel, szenvtelenül pusztít a legszorítóbb szituációkban is.

A végső stádiumban aztán pazarul rímel a film az előzményre, amely meglepő eszközzel tereli a végső medrébe a spanyol horrort. Jaume Balagueró tisztességes folytatást gyártott, sőt az én szememben azon túlmutatót is. Európai horrorkedvelőknek ajánlott, kézi kamera-hatereknek tiltott anyag. 7/10