A történet ugye adott, itt van nekünk Emma (Jennifer Morrison), aki egymagában éldegél és dolgozik Bostonban, és a születésnapján egyszer csak felbukkan az ajtajában 10 évvel ezelőtt örökbe adott fia, Henry... Na várjunk csak, várjunk... miket beszélek? Nem is így kezdődik. Szóval... hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl létezett egy varázslatos világ, ahol a gonosz mostoha mindent megpróbált, hogy megakadályozza Hófehérke és a Szőke Herceg szerelmének beteljesülését. Terve nem sikerült, mivel a mérgezett almával meggyilkolt Hófehérke feléledt a herceg csókjától, egybekeltek és boldogan éltek, míg meg nem haltak.... ez mind szép is lenne, de ennek a Hófehérke mesének nem ez lett a vége. Spoileresen a tovább mögött.
Merthogy ez esetben nem beszélhetünk se happy endingről, se arról, hogy egyáltalán véget ért volna valaha ez a mese. Hófehérke és a Szőke Herceg esküvőjén belibben a gonosz mostoha vagy a királynő, ahogy tetszik, egy evil b*tch, ez a lényeg, és elhinti, hogy ő nem kér ebből a mézes-mázas világból, és ezért el fog venni minden jót és boldogságot, megátkozza a mesék világát, hogy soha többé ne lehessen happy end. Az újdonsült férjnek és feleségnek komoly problémával kell tehát szembenéznie, de azért közben ráérnek egymással is foglalkozni, és az átok mellett a gyermekáldás gondolata is foglalkoztatja őket.
Ezért aztán elmennek megtudni a jövőt a bezárt Rumplestiltskin-tól (magyar megfelelője nem tudom mi, ha jól emlékszem nincs, a karakterhez hasonlatos „Pancimanci”, de az nem a tényleges megfelelője, mert a Pancimanci mesében sok minden eltérő a Grimm történettől, de egyébként egy manó), aki elmondja, hogy az átok le fog sújtani, és csak egy valaki lesz képes feloldani és megmenteni világukat, az éppen a szíve alatt hordott gyermek. Összehívva a különböző lények képviselőit, Tündér Keresztanya megtalálja a megoldást, hogy helyezzék biztonságba a gyermeket.
A szülés napján lesújt az átok, és a mesék világba befagy az időben, de Emma megmenekül. 28 évvel később a varázslatok világának szüksége van Emmára, akit ahogy már említettem felkeresi örökbe adott fia, de ő hazaviszi Storybrooke-ba a szüleihez, útközben pedig elmondja neki, hogy mesék szereplői élnek a városban, azonban az átok miatt elfelejtették, hogy ők kicsodák. Persze Emma nem hiszi, logikus.
Nagy vonalakban a pilot története ez, egyébként ezt nem történési sorrendben nézhetjük, hanem folyton váltogatnak a mi világunkban és a mesékben történtek között. Számomra meglepően szépen van megcsinálva mesefölde, persze azért nem lehetünk maradéktalanul elégedettek, a képi megoldások azért hagynak kívánnivalót maguk után, főleg mikor végigsöpör az átok. Az is meglepett, hogy egyáltalán nem érdekelt, mi történik a mi valóságunkban. Egyszerűen nekem nem volt túl izgalmas, de hát azért nem adom fel, ennek így kell lennie az elején, kételkedik a főhősünk. Még.
Én azt mondom, érdemes megnézni, de nem tudom mennyire érdemes a folytatásra. Nálam abszolút befutó, persze én nézem tovább, csak másokban nem vagyok biztos. Már csak azért is jó volt nézni, (amellett, hogy tényleg halálra untam magam a nem mesés részeken) hogy vadászod a mesék szereplőit Storybrooke-ban :D Egyébként színészi játék meg minden így rendben volt és naná, hogy megmozdult az óra mutatója a végén, ami 28 éve egy tapodtat nem hajlandó arrébb vánszorogni. Jaj, majdnem elfelejtettem, igen, a kómában fekvő Szőke Herceg is meg volt, köszi.
Nálam ez 6,5/10.
