Az észak-amerikai profi kosárlabdaligában továbbra is lockout van érvényben, azaz amíg a klubtulajdonosok és a játékosok nem tudnak megegyezni az új kollektív szerződésről, addig egyetlen mérkőzés sem kerül megrendezésre. A 2KSports fejlesztőinek hála azonban nem maradunk kosárlabda nélkül, mivel ha nem is tudunk kedvenc csapatainknak szurkolni a tévé előtt, azért virtuálisan lenyomhatjuk az idei szezont (meg még számtalan másikat is), mivel megérkezett az NBA 2K12, ami ugyan házhoz szállítja a mérkőzéseket, de vajon a sorozat legutóbbi részéhez képest tud-e akkora mértékű és minőségű újítást felmutatni, hogy azért érdemes legyen idén is a zsebünkbe nyúlnunk?

„Never fear, Magic is here” – Earvin „Magic” Johnson

Where Amazing Happens

Azt már a legelején meg kell mondanom, hogy a játék rengeteg móddal és lehetőséggel kecsegtet, így néhány órányi próbálkozás után még a közelében sem járok a kiismerésének, de az már most tisztán látszik, hogy az elkövetkező egy évben nem fogunk unatkozni, mert egy rendkívül sokoldalú és ötletes alkotást köszönthetünk a NBA 2K12 képében, ami minden bizonnyal tartogat annyi trükköt a mellényzsebében, hogy ne tegyük félre egyhamar. A szavatossági ráta tehát igen magas, ráadásul temérdek játékmód közül válogathatunk, melyek között nagy valószínűséggel a legnagyobb veteránok is találnak még újdonságokat, érdekességeket.

Te, hallod, add már ide kicsit!

Ami indítás után rögtön szembetűnik, az az, hogy a menürendszer drasztikus változásokon ment keresztül, és ez egy nagyon jó pont, mivel sokkal átláthatóbb és kezelhetőbb lett. A főképernyőn a legfontosabb módok köszöntenek minket egy csokorba szedve, úgy mint Quick Game, Association, NBA’s Greatest, My Player, ill. NBA Online. Azaz játszhatunk gyors meccset, vagy egész idényeken csörtethetünk át a kiválasztott csapattal, de a régi korok legendáinak bőrébe is bújhatunk, hogy felelevenítsünk néhány történelemformáló mérkőzést, vagy egy saját magunk által kreált karakter pályafutását egyengethetjük, sőt, még saját ismerőseinket is leverhetjük. Ezeken kívül még sok más kisebb módot is kínál nekünk a játék, így gyakorolhatunk, edzőtáborba mehetünk, játszhatunk alapszakaszt, rájátszást meg még mindenfélét. A legérdekesebb ezek közül talán a „Creating a Legend”, melyben tetszőleges csapatból az általunk választott játékos pályafutását írhatjuk újra.

Kapj el, ha tudsz!

Érdemes még néhány szót fordítani a „My Player” módra is, ami akár egy különálló játéknak is tekinthető, főleg ha csak azt vesszük figyelembe, hogy mennyi ideig el lehet szórakozni vele. Először is létre kell hoznunk egy karaktert – természetesen egy eléggé részletekbe bocsátkozó testreszabás során -, majd egy újonc meccsen kötünk ki, ahol kizárólag az általunk készített játékost irányíthatjuk, és célszerű odatenni magunkat, hiszen az itt nyújtott teljesítményünk nagyban befolyásolja sorsunkat a továbbiakban. Ezután az értünk érdeklődő NBA csapatokkal kell eldiskurálni, és az adott válaszaink alapján fog eldőlni, hogy melyik gárda színeiben léphetünk majd a parkettára. Karakterünket a továbbiakban az RPG-khez hasonlóan a meccseken kapott pontok alapján fejleszthetjük, és új mozdulatokat, trükköket elsajátítva egyre jobb és jobb játékosokká válhatunk.

King James is in the building

Játék határok nélkül

Természetesen hagyományos meccseket is módunkban áll játszani, amik már-már olyan hatást keltenek, mintha élő közvetítést néznénk a tévében. A meccs előtti felvezető animációk fantasztikusak lettek, láthatjuk ahogy a sztárok elhagyják a lakóbuszt, ahogy végigsétálnak a folyosón, ill. ahogy bemelegítenek a pályán. Egy Heat mérkőzés előtt például Bosh nyújt, Wade húzódzkodik a gyűrűn és James szór port a magasba, a játékvezetők nagy örömére. Az ilyen apró részletek teszik igazán hangulatossá a meccseket, és a készítők szerencsére minden apróságra odafigyeltek. Így többek közt az egyes játékosokra jellemző tipikus mozdulatokat gyönyörűen beépítették, például a büntetődobás előtti rituálét, magát a büntetődobást (Noah a rá jellemző módon hányja fel a labdát a gyűrűre, hogy csak egyet emeljek ki), vagy mondjuk egy–egy sikeres hárompontost követő ünneplést. Ez a részletesség azonban nem csak a pályán tapasztalható, hanem kiterjed az egész stadionra, így például egy látványos zsákolást vagy alley-oop-ot követően a közönséggel együtt a kispadon ülők is a magasba ugranak, táncra perdülnek, de a játék közben is végig odaszólogatnak egymásnak, míg az edzők fel-alá sétálgatnak gondterhelt ábrázattal. A negyedek előtt/után táncos lányok ugrabugrálnak, valamint a csapat kabalafigurája bohóckodik.

Ezzel a tánccal tutira lehengereljük őket

Mindez persze csak körítés, ami mit sem érne, ha a meccseket nem tudná kellően leszimulálni a játék, de szerencsére itt is megmutatkozik a készítők részéről beleölt óriási munka, ugyanis hihetetlenül jól megcsinálták a mozgást. Tökéletesen élethű minden, a fizika törvényeit sem próbálja meghazudtolni, így minden dobás, esés, ugrás valósnak hat, ráadásul az egymásnak ütközéseken is sokat finomítottak. Ami a játékosok külsejét illeti, szintén nem panaszkodhatunk, a legnagyobb sztárok szinte megszólalásig hasonlítanak valódi önmagukra, a kisebb nevek viszont kevésbé kidolgozottak, de ők is korrekt külsőt kaptak, valamint az edzők is sokkal igényesebbek lettek az előző részhez képest. Látvány szempontjából tehát szinte kifogástalan a játék, ezt pedig tovább fokozza, hogy a 3D megjelenítést is támogatja, így aki rendelkezik kék-vörös vagy magenta-zöld szemüveggel, esetleg 3D tévével, az plusz egy dimenzióban is élvezheti a meccseket. A zenék elég közepesek lettek, a tavalyi soundtrack sokkal ütősebb volt, de ez legyen a legkisebb baj. Ami viszont nagyobb gondot jelenthet, az az irányítás, ami billentyűzettel továbbra is kész katasztrófa, így egy joypad beszerzése erősen ajánlott.

Újra hódít a retro-gatya

Legendák

A bejegyzés végére tartogattam a készítők legszimpatikusabb húzását, a legendák, vagyis az NBA történetének legnagyobb játékosait felvonultató módot, melyben 15 felejthetetlen kosárlabda fenomén egy-egy történelmi jelentőségű meccsét játszhatjuk újra: Michael Jordan, Magic Johnson, Larry Bird, Bill Russell és Karl Malone, hogy csak néhányat említsek. Ami viszont igazán érdekessé teszi ezt a módot, az a korhűség, amivel az egyes meccsek rendelkeznek, ugyanis a stadionok és a játékosok ruhái mellett minden apró részlet az adott kor közvetítéseit idézi. A ’60-as években például fekete-fehér, szemcsés képen irányíthatjuk a Bill Russell-féle Bostont, de a ’80-as évek Jordane is a mostanihoz képest elég fakó színekben szórja a kosarakat. Ez egy zseniális lépés volt a készítők részéről, mert iszonyú hangulatossá teszi az amúgy is fantasztikus játékot.

„A tehetség nyeri a meccset, de a csapatmunka és az értelem nyeri a bajnokságot” - Michael Jordan

In Your Face

Az NBA 2K11 tavaly ilyenkor a megdöbbentően élethű grafikájával és az elképesztően összetett tartalmával minden idők legjobb sportjátékaként robbant be a köztudatba, így a fejlesztőknek igencsak fel kellett kötniük a gatyát, hogy a kosárrajongóknak idén is érdemes legyen pénzt áldozniuk az aktuális gammára. És hogy sikerült-e teljesíteniük az elvárásokat? A válasz egy határozott igen, mivel az NBA 2K12 a még fényesebbre csiszolt külsejével, a tovább bővített, komplex játékmódjaival, valamint a számtalan nagyszerű egyéb újításával nem csak hogy egyenesen a nagy előd arcába zsákol, de egy egészen új szintre emeli a sportjáték fogalmát. 9/10