Engem nagyon megvett a trailer a kosztümökkel, a repülő hajókkal és a suhogó kardokkal, meg persze a színészek elég jól hangzó listája is ígéretes filmet sejtetett, hiszen többek közt Orlando Bloom, Milla Jovovich, Ray Stevenson, Christoph Waltz és a Percy Jacksonként ismertté vált, jelen esetben Jennifer Anistonra sminkelt Logan Lerman adta a nevét a produkcióhoz. És ne feledkezzünk meg Paul W. S. Anderson személyéről se, aki talán nem a rendezők gyöngye, de rendszerint szórakoztató, korrekt filmeket dirigál. Ezek a jelzők pedig nyugodtan ráaggathatók A három testőrre is, ami szép és jó lett, de semmi olyat nem nyújt, amit a megtekintés után érdemes volna felemlegetni, így megmarad a vállalható, de átlagos popcornfilmek szintjén.

A címből nem nehéz kitalálni, hogy miről is van itt szó, hiszen aligha létezik olyan ember, aki valamilyen formában ne találkozott volna Alexandre Dumas híres történetével, melyben a francia király három legrátermettebb testőre, Athos, Porthos és Aramis egy önfejű suhanccal, D’Artagnannal kiegészülve éli szürke hétköznapjait, azon bosszankodva, hogy már elfogytak azok a nemes ügyek, melyekért érdemes volt harcolni. Egy napon azonban rájuk mosolyog a szerencse, mikor is egy olyan összeesküvésről szereznek tudomást, ami nemcsak a királyságot, de egész Európa jövőjét is fenyegeti, így céltalan, tékozló életük ismét értelmet nyer, amikor belevágnak a veszélyekkel és kalandokkal teli küldetésbe.

A kezdés nagyon erős, ötletesen mutatja be a szereplőket, majd kapunk némi humort és akciót is, de a nagy találkozás, majd a gárdistákkal való összecsapás, ill. a királynál tett látogatás után valahogy elkényelmesedik az egész, pont ott, ahol egyébként beindulnia kéne. Hiába jönnek repülő hajók, kardpárbajok és cselszövések, az érdeklődésünket már csak rövidebb időszakokra képes visszaszerezni A három testőr. Mi meg csak belesüppedünk a fotelba, és míg fogy a popcorn meg az üdítő, azon agyalunk, hogy mi is az, ami hiányzik ebből a filmből?

Látszólag minden megvan benne, ami egy első osztályú szórakozáshoz szükséges: érdekes karakterek, lendületes harcok – természetesen sok-sok lassítással -, egész jó poénok, gyönyörű effektek, hatalmas léghajók, és mindez egy lenyűgözően szépen megvalósított világban elhelyezve, káprázatos, korabeli díszletek és meseszép kosztümök között. Az összhatást időnként a 3D is feldobja, de a szórakozás szempontjából nem létfontosságú, sőt, a film nagy részében igazából felesleges. A látvány mellett A három testőr másik nagy erőssége a zene, ami hihetetlenül el lett találva, nagyon megy a stílushoz, és jót tesz a hangulatnak is.

Ha egy pitbull harapdálná a vádlimat, se tudnám megmondani, hogy mi az, amiből több kellett volna, vagy mi az, amit máshogy kellett volna csinálni, de így nem lett valami nagy durranás A három testőr. Erős közepes kategória, de ha másért nagyon nem is, a látvány miatt megéri a jegy árát. A folytatásért kiáltó befejezés alapján úgy tűnik, hogy egy franchise nyitó darabjának szánták a filmet, amiben mellesleg látok is nem kevés lehetőséget, még ha a kezdés elég langyos is lett, ki lehet ebből még hozni nagyon jó dolgokat. 6/10