Már megint egy film, ami a dugásról szól, sőt, már megint egy film, ami az érzelmek nélküli dugásról szól, sőt, már megint egy film, ami az érzelmek nélküli dugásról szól, ráadásul ugyanarra a sémára épül, mint az összes többi. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a hasonló filmek általában nem szoktak túl jól elsülni, akkor nem indul valami fényes kilátással a Barátság extrákkal, de javaslom, hogy akárcsak a főszereplő páros, mi is dobjuk félre ruháinkat előítéleteinket, és adjunk egy esélyt a filmnek; garantáltan nem fogjuk megbánni.
Szex kötöttségek nélkül, milyen jó is lehet az – gondolja Dylan (Justin Timberlake) és Jamie (Mila Kunis) – olyan, mint egy teniszmeccs, ami után a felek szintén nem mennek el romantikázni. Ezen teóriájuk kezdetben egészen működőképesnek látszik, de mivel nincsen romkom bonyodalmak nélkül, így előbb-utóbb elkerülhetetlen, hogy mégiscsak megjelenjenek azok az érzelmek, persze csak az egyik oldalról, aminek a másik oldal nagyon nem örül, de aztán kisebb-nagyobb huzavona után rájön, hogy mégis.
Amint az látható, nagy újdonságokat nem tartogat a sztori, ami eleinte ügyesen próbálja kikerülni a bejáratott kliséket, egy idő után viszont érezhetően elfárad, és a kötelező konfliktusok mellé beenged még egy kis abszolút oda nem illő családi drámát is (mintha pont Kunis egyik filmjében lett volna valami nagyon-nagyon hasonló szál, ami már ott is szar volt), hogy a giccsbe forduló befejezésről ne is beszéljünk. Kicsit olyan ez, mintha a felénél kiszállt volna az író a projektből, átadva a stafétabotot egy tipikus Matthew McConaughey-film írójának. Na jó, azért ennyire nem durva a helyzet, viszont a színvonal félidőnél valóban mutat némi csökkenést, de utána se rossz lesz, csak olyan átlagos, szóval nem kell megijedni.
Az első 60 perc baromi szórakoztató, köszönhetően a jól megírt, cseppet sem erőltetett poénoknak, ill. az érdekes karaktereknek – beleértve a mellékszereplőket is. Igaz, a nevetés csak nagyon ritkán buggyant elő belőlem, viszont végigvigyorogtam az egészet, de nyilván velem lehetett a gond, mert a teremben végig röhögőgépes sitcom-fíling volt, ami eszembe juttatta, miért nem néztem már évek óta vígjátékot moziban.
Justin Timberlake és Mila Kunis pedig kitűnő párost alkot, szinte lubickolnak a szerepükben és csak úgy vibrál körülöttük a levegő. Különösen igaz ez a hölgyeményre, aki természetes könnyedséggel ugrik fejest a mindig pörgő fejvadász maskarájába, és teszi ezt anélkül, hogy akár egy pillanatra is kínossá vagy erőltetetté válna – ez pedig szintén nagy előnye a filmnek. Minden kétséget kizáróan ez Kunis és Timberlake filmje, nem pedig Portmané, Kutcheré vagy akárki másé.
A Barátság extrákkal még csak egy apró kísérletet sem tesz arra, hogy forradalmasítsa a műfajt, de olyan határozottan, mégis könnyedén utasítja maga mögé a többi romkomot, hogy még azt is minden további nélkül megbocsájtjuk neki, amikor időnként letér a helyes útról. A pontszám pedig egy izmos 7/10, ami ugyan nagyon könnyen lehetett volna több is, de még így is kijelenthetem, hogy (valószínűleg) ez a legjobb romantikus vígjáték, amit valaha láttam.