Hát ez is elérkezett, és nem csak a sorozatra értem, hanem arra is, hogy az első pilot, ami tényleg maradéktalanul tetszett, nem untam egyetlen másodpercét sem. Szerintem ez nagyon jól sikerült, a karakterek érdekesek, a színészek jól játszanak, az egész Club és hangulata, olyan, amilyennek lennie kell (és volt). Oké, lehet, csak nagy Playboy rajongó vagyok, ezért vagyok ennyire oda, de ezt nézzétek el nekem. A tovább mögött spoileresen és részletesebben.

Először a sztoriról, aztán mehet a kivesézés: Maureen új nyuszi (aki valójában énekes, előadó szeretne lenni) a klubban és már rögtön az elején nagy bajba keveredik, mikor a Bianchi család és bűnszövetkezet fejét véletlenül és önvédelemből, de megöli, hozzátenném igencsak stílusosan, (legalábbis nekem nagyon tetszett) mikor el akarja taszítani magától a lábával, a magassarkúja a férfi nyakába fúródik, ezzel annyi a  verőérnek és az embernek is. Mindennek szemtanúja, miközben megpróbálja leszedni Maureenről a pacákot, Nick Dalton ügyvéd és a Playboy Club rendszeres látogatója. Mivel ő maga jól tudja, hogy ha valakinek a megölésével nagy bajba keveredsz, hát az Bianchi, aki épp ott fekszik előttük vérbe fagyva. Úgyhogy eltüntetik a hullát és az élet megy tovább. Vagyis menne tovább, ha közben nem kezdené a család keresni a papát, akikhez igen csak sok köze volt/van Nicknek, és persze Maureen is aggódhat, hogy vajon hol hagyta el azt a bizonyos kis kulcsot és nem csak emiatt. Egyre közelebb kerül Nickhez, akitől mindenki próbálja óvni.

A többi nyuszi életébe is betekintést nyerünk, egyenlőre még kisebb mértékben, például, hogy egyikük az első afroamerikai nyuszi, a másikuk titokban leszbikus és ezt fedezvén házasságban él egy meleg sráccal, de bizonyosan látszik, hogy az ő történetük a későbbiekben nagyobb szerepet fog kapni, végül is nem csak Maureen körül forog a világ.

Persze a legnagyobb problémát okozó legkisebb tárgy is megkerül az epizód végén, mikor földmérők megtalálják a vízparton.

Na akkor most vesézzünk: maga az egész hangulata nagyon elragadó, totál úgy érzed magad, hogy te is nyuszi akarsz lenni, vagy legalább ott élni és akkor. Nick Dalton karakterét sokkal alvilágibbnak képzeltem el, de azért nem csalódtam, és a továbbiakban lehet még olyan lesz, amilyennek gondoltam. Eddie Cibrian zseniálisan játssza, de benne egy percig sem kételkedtem. Aki igazán meglepő ebben a szerepben, az a Playboy Club vezetőjét játszó David Krumholtz. Nagyon furcsa őt rövid, egyenes hajjal és nem matematikát hadarva látni. Jó értelemben furcsa természetesen, mert nagyon jól játszik. A főszerepet betöltő Amber Heard sem okoz csalódást. Egy szó, mint száz a színészi játék mindenki részéről rendben van.

Nagyon tetszett és remélhetőleg így is marad, hogy maga Hef is szerepel a sorozatban, de nem mutatják az arcát, csak a híres köntös, pipa és hátulról. Csak is azért, mert azért lássuk be, Hef szerepére igen nehéz lenne megfelelő embert találni.

Óriási pozitívum, hogy megtanították a nyuszikat játszó színésznőknek a híres mozdulatot, ahogy a nyuszik felszolgálták/felszolgálják az italokat, ami egyáltalán nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik.

Amikor a Playboy Mansion-ben (ahol ugye a nyuszik laknak) buli van, Maureen az ágyban fekszik, Playboyt olvas, nem is akármelyik számot, a legelső 1953-ben megjelentet Marilyn Monroe-val a címlapon. Maga a Playboy Club 1960-ben nyitott meg, a sorozat pedig 1963-ben játszódik, és bizonyára találtak volna egy frissebb számot is a lapból, de úgy vagyok vele, hogy így akarták leróni tiszteletüket a Playboy előtt.

Egyetlen hiba volt csak, de lehet ezt csak én láttam meg. Mikor a főnyuszi, a nyuszik "anyja", Carol-Lynne behívatja Maureent magához, miközben beszélnek, Maureen leül (:O). Mindenki tudja (vagy legalábbis én), hogy soha, semmilyen körülmények között nem ülhet le egy nyuszi, amikor a nyuszijelmez rajta van. Soha. A nyuszijelmez szent és sérthetetlen.

Ezt a "kis" bakit leszámítva tényleg nagyon jól sikerült a pilot, ütős volt, pörgős, és nekem senki ne mondja, hogy nem érdekli őt a híres Playboy világa. Szerintem jól fogták meg az egész hangulatát, nincsenek benne túlzások. Bátran megajánlok neki egy 9/10-t.