A Simon Pegg – Nick Frost duó már a Haláli hullák hajnalában és a Vaskabátokban megmutatta, hogyan kell igazán agyament vígjátékot készíteni, de azokban inkább csak a horrort, ill. az akciót figurázták ki. Most viszont eljött az ideje, hogy a sci-fi is megkapja a magáét, a páros pedig ezúttal egy harmadik taggal egészült ki, aki ráadásul nem elég, hogy földönkívüli, de egyenesen Seth Rogen hangján osztja az észt.

A brit képregényíró-rajzoló páros, Clive (Frost) és Graeme (Pegg) a Comic-Cont követően éppen útnak indulnak, hogy felkutassák az amerikai UFO-észlelések színhelyeit, amikor is egészen véletlenül egy igazi földönkívülibe ütköznek. A Paul nevű idegen pedig rögtön segítséget is kér tőlük, mivel szemmel láthatóan menekül valami (vagy valaki) elől, és erre ugye két ufómániás geek nem mondhat nemet. Így aztán kezdetét is veszi a nagy kaland, amibe hamarosan egyre több és egyre furcsább ember is belekeveredik…

Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem a filmet, talán a kellemessel tudnám a legjobban leírni, mivel nem hahotáztam végig a hasamat fogva, de egész jól szórakoztam, míg elrepült ez a bő másfél óra. Az élmény tehát mindenképpen pozitív volt, viszont ha megpróbálok felidézni pár emlékezetes momentumot, nem igazán kezdenek el záporozni az emlékek. Pedig Pegg és Frost vicces, mint mindig, és Rogen is keményen oltogat, ráadásul a szövegek közel 40%-a színtiszta káromkodás, de valahogy mégse sikerült akkora dumákat összehozni, hogy még évek múlva is idézgetnénk belőle. A sci-fi utalások viszont nagyon jók lettek, és a mellékszereplőkön is sokat vigyorogtam, főleg a két rendőrön, de Jason Bateman is jópofa ebben a Terminator-üzemmódban.

A játékidőt egyébként egy picit soknak éreztem, egy negyed órával simán meg lehetett volna kurtítani, kihajítva például a drámai jeleneteket, amikre amúgy semmi szükség nincs, mivel hozzá nem adnak semmit a filmhez, max csak elnyújtják. Más zavaró tényezőt nem nagyon tapasztaltam, bár a vége elég sablon-szagú lett, de szerencsére egy kis fordulattal sikerült némi színt vinni bele.

Összességében szórakoztató film lett a Paul, de semmi kiemelkedőt nem nyújt, és arra sem ösztönöz, hogy akár újra elővegyem a közeljövőben. A 7 pontról is csak egy hajszál híján csúszott le, így marad a 6/10, de még így is simán az utóbbi évek egyik legjobb vígjátéka, szóval mindenkinek merem ajánlani.