Vártam ezt a filmet, pedig életem során összesen egy régi Pókember-crossoverben találkoztam a Thor névvel, és abból se nagyon jöttem rá, ki az, pedig érdekesnek tűnt a fickó a kis (nagy) kalapácsával. Na mindegy, ezzel mindössze arra akarok kilyukadni, hogy akit esetleg az érdekelne, mennyire lett hű a film a képregényhez képest, az nem biztos, hogy a legjobb ajtón kopogtat.

Történetünk főhőse nem más, mint a nagy Odin idősebbik fia, Thor, aki éppen készülne elfoglalni a trónt, mikor is egy felelőtlen cselekedet következtében apja úgy dönt, hogy inkább megfosztja minden hatalmától, és a Földre száműzi, hogy tanuljon némi jó modort. A kimondhatatlan nevű kalapácsát pedig gyorsan utána hajítja, de persze előbb gondoskodik róla, hogy csak az kaparinthassa meg a fegyverrel együtt Thor erejét is, aki méltó annak használatára. Nekünk meg azt hiszem, nem kell Einsteinnek lennünk ahhoz, hogy már ebben a pillanatban megsejtsük, ki lesz az, és mivel is érdemli majd ki?

Eddig a pontig érdekes egyébként a film, hiszen rögtön egy egész jó csatával indít, de attól a pillanattól kezdve, hogy hősünk megérkezik a Földre, a történet hirtelen epikus szuperhőssztoriból átfordul egy iszonyatosan buta vígjátékba. Ez pedig azért szomorú, mert a játékidő számottevő része bizony kicsiny bolygónkon játszódik, és sajnos az összes poén abból fakad, hogy Thornak fogalma sincs, hogyan működnek a dolgok a Földön, így nekünk végig olyan eseményeken kéne nevetnünk, mint például amikor Natalie Portman véletlenül elgázolja az út közepén nyugodtan sétálgató Thort, aki nem sokkal később lovat akar venni magának a kisállat-kereskedésben.

Nekem általában semmi bajom azzal, ha egy blockbuster gyerekes, de ez egyszerűen annyira alsó tagozatos szint, hogy egyes jelenetei 8 éves kor fölött kibírhatatlanok. Pedig nem arról van ám szó, hogy butább lenne a társainál, csak míg a többi filmben a sorozatosan érkező akciók elfeledtetik velünk a kínos poénokat, addig a Thorból valahogy ezek kimaradtak. Van egy nagy harc az elején, meg egy a végén, aztán csókolom, a közepén lévő 50-60 perc meg nagy nulla. És még azt sem mondhatjuk, hogy legalább az a kevés fight emlékezetes lenne, mert semmi extrát nem adnak.

Látványban egyébként szintén nem valami erős a produkció, vagyis inkább hullámvölgyeken megy keresztül, mivel Asgard egész pofás lett, de például harc közben olyan effektekkel szúrják ki a szemünket, melyek évekkel el vannak maradva az elvárt színvonaltól. És akkor még nem beszéltünk a Natalie Portman-féle szerelmi szálról, ami annyira hiteltelen és felesleges, hogy még Thor drámainak szánt ígérete is nevetségesen hangzik tőle.

A Stan Lee cameo természetesen most is hatalmas, és tele vannak a párbeszédek különböző Marveles utalásokkal is, amikre időnként felkaptam a fejem, de valójában ezek is csak azt a megérzésemet fokozták, hogy ez a film csupán azért készülhetett el, hogy majd a Bosszúállók alatt ne mutogassanak az emberek a vászonra értetlenül, hogy vajon ki lehet az a daliás úriember a kalapáccsal a kezében?

Ez sajnos egy elég gyenge eresztés lett, pedig megvolt benne minden lehetőség, hogy tökéletes blockbuster legyen. A helyszínek, a jelmezek és az effektek alapján viszont úgy tűnik, mintha a többi képregényfilmhez képest aprópénzből forgatták volna, ráadásul a látvány mögött meghúzódó tartalom is annyira közhelyes és érdektelen, hogy az összpontszámot nem tudja felhúzni 4/10-nél magasabbra.