A Top 10 képregény adaptációs posztot már olvashattátok, oda nem fért bele minden, úgyhogy ide gyűjtöttem ki a vigaszdíjasokat. Ki lehet egészíteni kommentben.

X-men: A kívülállók (2000)

Bryan Singer a kétezres évek kezdetén egy olyan adaptációval robbantotta be a kapukat, amely monumentális látványorientáltsága mellett rendelkezett ésszel is. A karakterek kidolgozottak, az akciók feszültek és pörgősek, mindeközben Rozsomák bőrében Hugh Jackman annyira kegyetlenül eleven, energikus és ösztönösen pusztító, hogy az már szép. Kiegyensúlyozott és megalapozott mondanivalóval felépített képregényfilm lett az X-men, amely kezdte kitaposni azt a bizonyos ösvényt a képregény adaptációk tömege előtt.

300 - (2006)

A vérvörös erőszak és a lassítás világbajnoka. Zack Snydert itt utálta vagy szerette meg mindenki - a Holtak Hajnaláért csak szeretni lehet . Gerard Butler máig tartó akciófilmekbe való kirándulásainak talán ez volt az előszobája, ahol úgy vágott el torkokat, hogy a fröcskölő vér még csak bele se ment a szemébe, amikor elordított egy olyan mondatot, amely paródiáknak és viccek millióinak szolgáltatott táptalajt - ettől függetlenül kurvajól csinálta. Atrocitásokban tobzódó manifesztáció, amely gyönyörű.


Men in Black - Sötét Zsaruk (1997)

Szidnivaló vagy sem, de az első MIB film szerintem a maga akcióvígjáték formulájával baromi könnyed lazításba édesgette a moziban ülő közönséget. Az idegenek inkább humoros haverok, mint hátborzongató lények, mintsem azok akitől össze kéne fosnia magát az egyszerű embernek. Az a fajta film, amiben még remekül működnek a poénok, nem izzadnak vért, hogy valami vicceset erőltessenek ki magukból. Will Smith és Tommy Lee Jones klasszikus kettes, a cinikus és az újonc felállásban verhetetlenek - még a második részben sem csorbulnak. Igazi szórakoztató blockbuster.

A maszk (1994)

Carrey-nek sosem kellett maszk ahhoz, hogy boruljon rajta a nép, de itt most kapott egyet a képregény miatt. Ha százszor nem láttam VHS-en Stanley Ipkiss kalandjait, ahogyan felszedi Cameron Diazt, miközben Peter Greene - a legkegyetlenebb főgonosz, amit egy 8 éves szeme csak láthat - maffia bandája elől igyekszik meglógni, akkor egyszer sem. A rajzfilm néha veszett mód jó, néha túlságosan megőrül, de a film mindig működött.

Batman Begins (2005)

Első realistának szánt - és ténylegesen az is - képregény adaptáció Nolan kezéből, Christian Bale jó néhány sikerfilmen/pénzinjekción túl hozza nagy elánnal a bőrpatkány szerepét és persze, hogy profihoz méltóan csinálja. Kritika emitt

Pókember - Spiderman (2002)

Gyerekkorom kedvenceként igazából nem hagyhatom ki, de lehetett volna bőven jobb. Ettől függetlenül kellemes képregényfilm, amely egész jól adja át azokat az eszméket, érzelmeket, lelki vívódásokat, amelyek szerves részét, alapját képezik a Pókembernek. Tobey Maguire suta, még nem zavaróan, egy kis pöcs, de ilyennek is szánták. Willem Dafoe kettőt rázott a kisujján és ennyi volt a szerep, szó szerint ujjgyakorlat - a második részben Octopus viszont keresztbe tolja le a torkán Manót. A második részt egyébként szintén ide lehetne sorolni, mert akcióban eléggé tud: látványos, izgalmas, lendületes, valóban kimeríti a szórakoztató jelzőt. Alfred Molina kiválóan megszállott fő gonosz, de a Mary Jane-t életre keltő Kirsten Dunst az összes részben ütnivaló egy bizonyos idő eltelte után. A harmadik rész viszont siralmas szarkupac, jobb amnéziába bocsátkozni róla és tagadni, tagadni..