Hatásvadász leszek: ma Hollywoodban ha egy rendező nagyot akar szakítani, akkor egy már sikeres képregényhez nyúl - vagy előáll egy innovatív, kreatív ötlettel lásd Chris Nolan Incepcióját. Ugyan ez nem feltétlenül a gigászi dollármilliárdokhoz vezet, de ha nem cseszi el túlságosan azt a pénzt, amit valamelyik nagy stúdió befektet a filmbe, akkor igencsak jelentős és szép puncimágnesként alkalmazható summára tehet szert. Az utóbbi években pedig a képregényfilmek virágkorukat élik minden 
kétséget kizáróan, amelynek a termése ugyan már kezd rohadni, erjedni, míg az utolsó csepp levét ki nem szívja az az álomgyár, amely az utóbbi időben inkább kizárólag pénzt igyekszik gyártani olyan ötletekből, amelyeket már százszor megerőszakolt. De maradjunk jelen írás tárgyánál, hiszen bármennyire hatásvadász és ötlettelenül elcsépelt manapság képregényt adaptálni, ha vannak olyan rendezők, akik értenek hozzá. És vannak.
(A tovább mögötti lista az ÁLTALAM legjobbnak tartott képregényfilmeket sorakoztatja fel.)
10. Vasember - Ironman (2008)
Sosem voltam oda különösebben a bádogdobozért. Egysíkú hős robotszerkóban írt valami Mandarin nevű tagot gondoltam - meg láttam a rajzfilmben. Aztán rájöttem, hogy Robert Downey Jr. el tudja adni a karaktert. Sőt! Tony Stark egy egoista, megalomán hajlamú puncihízelgő, akit nem lehet nem kedvelni. S mint mondtam Downey ezt parazul el is tudja adni. A Vasember inkább a humor miatt szórakoztató, ettől függetlenül az akció gyönyörű benne, de Downey dumája ül igazán.
9. A Holló - The Crow (1994)
Brandon Lee tragikus halála ironikusan idomul a cselekményhez: Eric Draven visszatér a halálból és bosszút áll, miután egy évvel korábban meggyilkolták. Lee sajnos már nem tér vissza, de alakítása máig az egyik legelemibb bosszúszerep, és az egyik legjobb a képregénykarakterek közt. Ráadásul A holló tökéletes bosszúfilmként funkcionál. Alex Proyas első jelentős rendezése, amely után nem véletlenül tudott feljebb kapaszkodni a hollywoodi sziklák között.
8. Penge - Blade (1998)
Ha van olyan, aki világéletében utálta Wesley Snipest (miért?!) nos, annak lehet a Blade sem lesz favorit, de nálam a vámpírfilmek Drakulája, a totálisan felpörgetett vámpír-akciófilm, amiben végre rendesen, tökösen, vagányan, ahogy kiskorunkban mondták "menőn" írtja ki egy félvér vámpír az összes többi fattyat Stephen Dorff főgecivel az élen. Tetkó, napszemcsi, bőrdzseki. Azóta sem láttam hasonlóan odabaszós vámpírfilmet.
7. Scott Pilgrim a világ ellen (2010)
Edgar Wright egy játék-konzolfüggő barom, aki történetesen filmeket rendez, azokból is a legelborultabbakkal szeret foglalkozni. Így nem csoda, hogy a Scott Pilgrim egy kreatív poén-robbanóanyagként funkcionáló tömény, ötlet-dús vígjáték lett, amiben Mike Cera végre tényleg vicces legalább. Illetve helyesbítek: akció-vígjáték a játékteremből, ahol csörögnek az aprók és mindenki rángatja a joystick karját, mert éppen nagy fight-ban van. Stílusváltás, amire már rohadtul szüksége volt a zsánernek. Kritika.
6. Batman - A denevérember (1989)
Tim Burton szürreális denevérvíziója gyerekkorom klasszikusává vált, ráadásul akkor jött ki amikor születtem. Michael Keaton a tökéletes Batman/Bruce Wayne, Jack Nicholson csinálja a showt mint mindig, Kim Basinger karrierje pedig még töretlen(?). Másféle adaptáció ez, mint manapság: színültig misztikummal töltött mese, Batman története végre érdekes köntöst húz magára. Nem éjfekete, de majdnem. A klasszikus cédula már örökre ott marad a nyakában.
5. X-men: Az elsők (2011)
Lehet kételkedni, de Matthew Vaughn bebizonyította, hogy képregényfilmet bizony tud rendezni és kész. Az X-men: az elsők ráadásul komoly, átgondolt adaptáció, ahol a két főkarakter eredettörténete tökéletes komplementerként kapcsolódik össze. Fassbender pedig lejátszik mindenkit a francba (igen, Szalonna Kevint is.) Kritika itt.
4. Kick-Ass (2010)
Ahogy az előbb mondottam Matthew Vaughn azok közé tartozik, aki jól tud képregényt adaptálni. A Kick-Ass-t, Mark Millar erőszakos és barom-mód szórakoztató képregényéből pattintja vászonra egy vödörnyi iróniával és humoreszköztárral. Majd' 2 óra agyatlan pörgés, amelyben az akciójelenetek székbeszögezőek, a poénok működnek, és hát ki ne akart volna gyerekkorában szuperhős lenni - márpedig az velejárhat, hogy megkéselik az embert. A Kick-Ass ezt pedig tökéletes könnyedséggel adja át a nézőnek, ráadásul R besorolásban vért zilálva, tömény erőszakkal, bónuszként egy meg-megcsillanó Nicolas Cage-el.
3. Watchmen - Az őrzők (2009)
Háromszor láttam, utoljára a rendezői változatot, amely a maga három órájával meséli el a maszkos hősök 80-as éveinek drámáját. Amikor először néztem annyira sűrűnek, összetettnek és kegyetlenül más perspektívából közelítőnek találtam a maga zseniálisan átgondolt világával, hogy azonnal beleragadtam. Rorschach (Jackie Earle Haley) narratívája az egyik legjobb elbeszélés-mesélés, amit valaha filmben láttam: ösztöni erővel borzongat, figyelemfelkeltő és mélyen beteges. Van néhány hibája ugyan, de baromi becsülendő, hogy ezt ilyen precizitással - és ami talán fontosabb - hangulattal rendezte meg Snyder, ráadásul R besorolást kapott, ami evidens lenne ugyebár, na de láttunk már John McClane-t csak egyszer káromkodni egy filmben.
PS: A múltidézős soundtrack briliáns.
2. Sin City - A bűn városa (2005)
Amire azt mondták, hogy lehetetlen jól adaptálni. Hát kérem szépen van egy Robert Rodriguez nevű fickó, akinek sikerült. A film-noir elemeit hihetetlen jól sűríti magába, miközben tele van hatalmas alakításokkal, temérdek kiváló színésszel - Mickey Rourke Marv-ja olyan torz, már-már undorítóan megkapó emocionális szemétdomb, amiért Oscar járna egy szebb világban. Beteg, erőszakos, csapongó, kátránytól és vértől bűzlő mocsok, ahol a korrupció, a morális feketeség tölti meg csordultig az atmoszférát, egy remekül felépített forgatókönyvben. Hajszál híján van a tökéletességnek.
1. A sötét lovag - The Dark Knight (2008)
Joker ül a trónon és vihog. Nolan trilógiájának gyöngyszeme, a kult, az eszes, a komplex.. sok-sok szarrá ajnározott jelző kellene most ide. De nincs rá elég. Meg kell nézni. Bővebben itt.
Kommentben lehet vitatkozni.
