Akadnak bűnözők, akiknek nincsenek céljaik, a motivációjuk nem merül ki olyan egyszerű dolgokban, mint a pénz, vagy a mértéktelen hatalom elérése. Pusztán az emberi morált akarják darabjaira törni, végignézni, ahogy az emberek egymást tépik szét, behúzott farkú megveszett kutyák módjára rohannak, mert nem képesek reagálni a káoszra. A társadalom szabályrendszerét felborítva előjön belőlük az ösztönlény, emberi mivoltjukat levetkőzik és állatokká, korcsokká degradálódnak, majd amikor már minden lángol, a romok és a sápadt vérző zűrzavar közepette, a mocsokból felhúzott fellegvár tetején helyet foglal visítva az elemi gonosz: Joker.
A Dark Knight Joker világégetése, a bohócé aki túlburjánzott Christopher Nolan kezei közül, Heath Ledger-é, aki halálba vitte a szerepet. A sötét lovag túlnőtt rendezőjén, túlnőtt Batmanen és olyan gyökereket növesztett, amelyre képregényfilm eddig képtelen volt - bár azért akad egy majdnem tökéletes Sin City.
Gotham - az eredettörténet után - elindul a javulás útján: Batman visszaszorítja a bűnözést, a maffia fulladozik, ráadásul a társadalom a maszkos igazságosztó példáján felbuzdulva igyekszik egyre több jót cselekedni, álruhát húzva segédkezni a szervezett bűnözés csökkentésében. Ebben a tisztogatásban tűnik fel Joker, szabályok és motivációk nélkül, játszótársra lelve a sötét lovagban, megteremti maga számára a káoszt majd nyakig lubickol benne. Batman roppant frusztráló helyzetben találja magát: a feltörő államügyészben (Harvey Dent) látja a törvényes és álarc nélküli, a bűnözés és korrupció ellen fellépő utódját, akiről meg kell bizonyosodnia, hogy megfelelő ember a feladatra, - mindeközben a hőn szeretett nő is a birtokában van - emellett pedig egy olyan ikonikus bűnöző elleni vakcinára kell lelnie sürgősen, akinek nincsenek korlátai.
Nolan remekül koordinálja a cselekményt: a ritmus, az akciójelenetek, a dialógusok egy hideg és félelmetes atmoszférába olvadva zajlanak, olyan tökéletes arányban, hogy a két és fél órás játékidő minden perce elröppen. Erről persze jelentős részben a karaktervezetés tehet, hiszen az összes karakter mély és pontos, a fejlődésük folyamatosan bontakozik ki. Az akciójelenetek dinamikusak, a párbeszédek ismét - akárcsak a Beginsben - filozofikus szintre emelődnek: a felelősség, a határok feszegetése, a moralitás főtémaként hullámzik végig a cselekményen.
Heath Ledger zsigeri alakítását Nolan még telebombázza extrákkal: sötét, lüktető zenével burkolja be, szinte érezni, hogy mindjárt kirobban az őrület, elszabadul és mindent feléget. A jelenetei egyszerűen vehemens töltetként robbannak az arcunkba, a legapróbb mozdulatok, már-már észrevehetetlen gesztusok, olyan gonosz és egyben tébolyult atmoszféra árad belőlük, amit nem lehet nem élvezni. Bale és Aaron Eckhart húzta a rövidebbet, de egyszerűen nem tehetnek róla, hogy Joker fekete lyukként szippant magába mindent és mindenkit, mert ők ketten külön-külön is pazarok - Eckhart Kétarca felettébb izgalmas, a PG-13 utolsó szintjén tanyázhat valahol.
A finálé masszív, erőteljes: ahogyan a cselekményszálak körbefonják egymást, és szépen arcon köpik a nyálas és jellegzetes heroikus befejezést az zseniális. Nolan nem nyújt hepiendet, a realista világkép nem alakul át mesévé, nem erőlködik hogy megfelelően boldog véget érjen, ami tisztelendő és kurvanagy telitalálat mellesleg - aminek nem tudom mennyire örült a stúdió. Ledger halála olyan drámai fordulattal ruházza fel A sötét lovagot, amelynél tragikusabban szebbet már az élet sem képes írni. Hiszen nem lehet egy szerepet annál magasabb rangra emelni, mintha valaki valóban annyira átéli azt, hogy belehal. Koronázatlan mestermű. 10/10