A pontszámmal fogom kezdeni: 7/10. Igen, ezt mindenki jól olvasta, egy 10-es skálán 7-esre értékelem a hatodik évadot.
A legtöbb néző szerint ez a leggyengébb évad, de kérdezem én, hogy ezt biztos, hogy jól átgondolták-e, és mindent figyelembe vettek-e? Mert szerintem ez a szezon ugyanolyan volt, mint a többi, voltak benne kevésbé érdekes epizódok, mélypontok, és nagyon érdekes epizódok, átívelő szálak, új és visszatérő szereplők és lények, és megkaphattuk a szokásos „azért sem adom fel, és mindent megteszek a testvéremért”-tet is. Mielőtt megköveznétek, azért azt hozzáteszem, hogy egy szóval sem állítom, hogy az Eric Kripke-ről Sera Gamble-re történő showrunner váltás nem hagyott nyomot a sorozaton, mert igen. De egy mindennél véresebb évadot, és mindennél nagyobb összeesküvést kapunk, és azért komolyan ne csodálkozzunk, ha néha belefutunk rosszabb részekbe is. Továbbra is tartom magam a 7/10-hez. A tovább mögött Spoilerek.
Azt beismerem, hogy ha valami nem sikerült, akkor az a premier. Először is, mert utáljuk a nem-vadász-Deant, másodszor pedig kicsit nagyobb durranásra számítottam Sam visszatérését illetően, és felháborító, hogy elmaradt a szokásos ''The Road So Far-Now” AC/DC zene is (mondjuk azért némileg kárpótlásként éltem meg a Bob Seger számot a legelején, gyönyörű választás volt.) Szóval Sam csakúgy visszatér Dean életébe, és nem csak ő, de nagyapjuk, Samuel is feltámad a halálból, és összehozza a családot, így 3 új karaktert nyerve. A Lisa-Dean szálat (szerencsére) viszonylag gyorsan elvágják a továbbiakban és már vissza is kapjuk kedvenc vadászpárosunk. Vagyis inkább visszakapnánk, de ez nem ilyen egyszerű.
A fanyalgókat már itt nem értem amúgy, még csak a 7. résznél tartunk, mikor máris 3 komoly átívelő szálunk van: az Alfák felbukkanása, Castiel-Raffael és a fent dúló háború, és talán számunkra a legfontosabb: a Sam lélek, vagy inkább lélektelenség problémája. Az utóbbi pedig pompásan ki lett használva, nem csak drámai szempontból, hisz rengeteg vicces jelenet is kerekedik ebből a helyzetből. Ráadásképp egy újabb szereplőt is behoznak: Balthazar, aki szörnyen egocentrikus, humoráért pedig egyszerűen imádjuk és még régi kedvenc démonunk, Crowley is visszatér.
A Jensen Ackles által rendezett 4. epizód pedig üdítő, a rendezés abszolút első-második évados hangulatot idéz, ezzel bebizonyítva, hogy nem csak briliáns színész, hanem tehetséges rendező is. Hát kell ennél több? Tudom, igen, és meg is kapjuk.
A mi Deanünk mindent elkövet, hogy az öccse valahogy visszakapja a lelkét, annak ellenére is, hogy Sam ezt akarja a legkevésbé, amit meg is értünk, hisz a lelke másfél éve a Pokolban van, amit Lucifer és Mihály bokszzsákként használ, pokoli időszámításban ráadásul ez 160 év... ez így elég durva. Mégis visszakapja, egy nagy fallal az elméjében, amit Halál húz fel a pokolbéli emlékek visszatartására és bumm, kész is a régi Sam. Ezzel a lélektelenség szál le is zárul, de máris egy újjal szolgál: ha leomlik az elmében emelt fal, és elszabadulnak az emlékek... Isten mentse attól. Az írók eközben továbbviszik az egyéb szálakat és újakat is teremtenek. Többek közt kiderül, hogy Samuel, Crowley-nak dolgozik, aki a Purgatóriumot keresi, (Meg is feltűnik ismét) és Eve, minden szörnyek anyja; és még mindig csak az évad felénél vagyunk. (Azt el kell ismernem, hogy a monster-of-week epizódok kicsit háttérbe szorultak, inkább a főszálakra mentek rá, de megmondom őszintén én ezt egy percig sem bánom.)
Szóval Eve jön, aztán sokáig nem hallunk felőle, de nem bánkódunk, a ''The French Mistake'' kárpótol minket, mert Ben Edlund ismét nagyot alkotott ezzel a negyedik falas epizóddal, ami egy elég nagy kitekintés a rajongók felé:
A Kanadában történő forgatás, hogy minden csak kellék, utánzat és díszlet, kitekintenek a showrunner-váltásra, a nézettségre, Jensen Days of Our Lives-s szerepére, Genevieve-re, a Supernatural Magazine-ra, és még Misha Twitterére is. Egyszóval igazi kánaán egy rajongónak. Az meg, ahogy Jared & Jensen playing Sam & Dean playing Jared & Jensen playing Sam & Dean... szavak nincsenek rá, annyira jó.
„If there's a key... then there has to be a lock.” (áh, IMÁDOM :D)
Egyetlen negatívum talán, hogy úgy állítják be, hogy Jared és Jensen utálják egymást, pedig mindenki tudja, hogy legjobb barátok. Azért a történet is halad valamit, Raffael nőként pedig igazán tetszetős kivitelezés.
A továbbiakban Campbellt és Rufust is elveszítjük, elvágva ezzel a velük kapcsolatos szálakat, bezzeg más események hihetetlen iramban gyűrűznek tovább, Casre és a mennybéli háborúra fókuszálnak a 17. részben, ahol Balthazar ismét felbukkan és hozva a formáját visszamegy az időben és megmenti a Titanicot. Végzet jön, helyretesz mindent, és kezdünk megvilágosodni a fenti harccal kapcsolatban. Azonban már eléggé hiányoljuk azért Eve-t, ha már feltámasztották a sárkányok, akkor csináljon valamit. Azt meg kell, hogy mondjam, hogy pofátlanul gyorsan lezárják ezt a témát, egy epizódot kap, de így nagyobb a sokk: Crowley életben van és Castiel vele dolgozik. Az Anya megöléséről meg annyit: nevetséges.
Ben Edlund már bizonyított, hogy nem csak a poén az ő terepe, hanem nagyon is megállja a helyét, ha drámáról van szó akkor is, de még mindig elájulunk tőle, ha egy ilyen epizódot kapunk, márpedig az évad legkiemelkedőbb része, a ''The Man Who Would Be King'' az ő nevéhez fűződik, és nem csak íróként, hanem rendezőként is. Zseniális (ezt a szót kicsit gyakran használom, de ha egyszer tényleg az). Minden szál összefut, és mindeközben gyönyörű megoldásokat kapunk, gondolok itt például a Pokolra. Ezen felül végre megtudjuk, hogy Cas volt az, aki kimentette Samet a Pokolból. Misha Collins játéka előtt pedig nem tehetünk mást, térdre borulunk, akkorát alakít.
Mindezek után már csak az dupla évadfinálé maradt nekünk. Bár dupla zárás volt, valójában a két epizódnak vajmi kevés köze volt egymáshoz, egyszerűen csak egyszerre adták le az utolsó két részt. Bekövetkezik, amitől Dean a legjobban retteg, Lisa-ék bajba kerülnek, mert a most már szupergonosz (de még mindig szuper jófej) Crowley elrabolja őket. Dean a megmentésükre siet, de Lisa így is majdnem belehal, de jön Cas, meggyógyítja és még az emlékeiket is törli Dean kedvéért. Ezért pacsi az íróknak, remélhetőleg örökre lezárták ezzel a Lisa témát, és pacsi Cindy Sampsonnak is az itt nyújtott alakításért.
A finálé pedig teljes döbbenet volt számomra: újabb epizód, amit tátott szájjal néztem végig. Sam küzdelme a saját fejében magával és magával remek megoldás volt, és persze hogy azért sikerül nagyjából összeraknia magát, amin sokan háborogtak, mert annyira hangoztatva volt, hogy jaj csak a fal le ne omoljon, mert akkor... de sokan elfelejtik, amit még Halál mondott a lélekről Deannek (6x11):
„Sérülékeny, múlandó, de erősebb, mint gondolnád” - Így máris nem meglepő annyira, nem igaz?
Míg Sammy ''alszik'', addig Bobby és Dean megkísérlik megállítani Cast és Crowleyt na meg a Purgatórium kapujának kinyitását. De Cas mindenkit átver és megelőz, magába szívja a lelkeket, és ezzel úgymond Istenné válik és eközben sajnos két pompás karaktert is veszítünk: Raffaelt, és akit igazán sajnálunk, Balthazart.
„I'm your new God.”
Szóval most fogalmam sincs hogyan fogom kibírni szeptember 23-ig, a 7. évad premierjéig, azonnal tudni akarom, hogy most mi lesz, mert Deanhez, Bobbyhoz és Samhez hasonlóan én is döbbenten állok a történtek előtt. Piros pont a sok átívelő cselekményszálért, amiket maradéktalanul el is varrtak, a csodás szereplőkért, és egyáltalán az egész 6. évad történetéért, a fináléért, és Ben Edlundért. A fekete pontokat mindenki tudja, egy hatalmas a premieért, kedvenc karakterek és Eve meggyilkolásáért, és 6x08, 6x18-ért (ezek a nyolcasok most nem hoztak szerencsét).
Külön bekezdést és külön említést érdemel Jared Padalecki. Tudtuk eddig is, hogy jól játszik, de a fináléban egyenesen el voltam ájulva a színészi teljesítményétől és nem csak ott, hanem az egész évadban kiemelkedően jól alakított (mindenki persze, de ő különösen).
A körmeimet kímélendő mindig lakkozom, mert nincs jó íze, de így nem rágom le a nagy várakozásba és izgulásba. Úgyhogy szeptember 23. gyere, mert mind készen állunk.
