A bevezető epizód láttán, az a kérdés körvonalazódott bennem, hogy Tim Roth váll- és hátizmai elég erősek-e ahhoz, hogy elvigye a hátán ezt a sorozatot. Idén 3. évadját taposta a Lie to Me, Roth pedig még mindig itt van. A kritikai visszhang, a megoszló nézői vélemények és a minőségingadozás viszont arra enged következtetni, hogy Roth nem gyúrt eleget. Pedig Dr. Lightman (Roth) cinikus, támadóan arrogáns, House-filozofikus, - "mindenki hazudik" - beteges világnézetet valló karakterében a potenciál megvan, amely elég lenne minderre. Legalábbis a pilot alapján biztosan.

Arcrezdülések, gesztusok, metakommunikációs ballépések. Lightman ezekből úgy olvas, mint J.K. Rowling a Harry Potterből, ezen tudását pedig tökéletesen kombinálta a munkájával: a cége, amelyet vezet, profi szinten nyújt "hazugságvizsgálatot" bárki számára, akinek van elég dollár a zsebében, hogy megfizesse a tudását. Természetesen segítőkből sincs hiány, kár, hogy a nagy részük totálisan érdektelen, felületes sablonkarakter, aki csak azért van, hogy legyen.

A főszereplő önmagában briliáns: Roth, Lightman karakterét magabiztosan, tele belső titkokkal, örök szkeptikussággal és eme zseniális tudás illúziójával húzza fel: arrogáns, hirtelen, cinikus, elvont seggfej, aki mindezek tetejébe még apa is. Ezt a karaktert mindennapi környezetbe dobva, pedig kifejezetten szórakoztató megfigyelni. A többieknek egyelőre egy szép, jó nagy sablonos klisészerep jut a mellékszereplő kategóriában.

A készítők szakértelme abszolút módon kiérződik az epizódon. Épp ezért néha túlzottan direkt az információ közvetítése a nézők felé. Közelik, visszajátszások, apró gesztusok felnagyítottsága, amely eleinte szükségszerű a sztori megismerkedéséből fakadóan, a végére viszont már egy cseppet szájbarágós tematikát kölcsönöz. A példák felvillantása híres személyekkel viszont eredeti és jó ötlet. A különböző technikai felszerelések kellőképpen támasztják alá a hazugság felismerésének, logikus kikövetkeztetésének módját. A fordulatok azonban elég kiismerhetőek, de még viszonylag működőképesek.

A politikai és gyilkossági ügy elég általános, de ezzel a körítéssel mindenképp érdekesnek hatott az első részben. Természetesen a humor oldaláról is van néhány szépen kihasznált jelenet, dialógus, mégis a legszebb talán az utolsó, amelyben Lightman kisétál az irodájából és keserű vigyorral nézi, ahogy mindenki hazudik körülötte - ez egyszerűen zseni. A továbbiakban viszont kérdéses, hogy elég lesz-e mindez. A pilot viszont mindenképpen szórakoztató volt, így 6/10-et megérdemel.