Bevallom kicsit becsapdázva éreztem magam, amikor az írók az utolsó előtti részben lecsaptak(!) a cliffhanger hatalmával - az HBO még külön magyarázkodott is, miközben könnyesre röhögte magát. A nem várt fordulatot direkt korábban ellőtték, hogy aztán az utolsó részben lehessen rá reflektálni, a karakterek érzéseit és célirányultságát belőni ebben a kurva mocskos háborúban - amely mellesleg csak most kezdődik. Épp ezért a csalódottságom hetekig taszított letargikus mélypontba - vagy legalábbis inkább mást néztem - majd amikor megtekintettem a befejező részt, még inkább nehezen szaladt le a torkomon a falat, amiért olyan események zajlottak le a Game of Thrones-ban, amelyeknek sem az irányuk, sem következményük, sem a mentális súlyuk nem tetszett. Innentől Spoilerek.
Konkrétan a karakterizációs egyensúlyt éreztem kicsit felborulni: Ned halála minden következetessége - no meg könyvhűsége - ellenére egyszerűen kiábrándítóan negatív mederbe taszította a cselekmény formálódását. Egy főkarakter halála ugyanakkor mindig monumentális tragédiába torkollik, amelyre igen ritkán kerül sor, és általában hatalmas érzelmi erővel ostromolja a nézőt. Itt ez hiányzott. Inkább afféle "most, hogy az egyik legerősebb karakter meghalt, mi a fene fog történni?" érzést hagyott maga után - a csalódottságom legfőbb oka inkább Sean Bean távozása, mint sem a karakteréé. Amiből átkozott szövevényes és izgalmas módon is ki lehet majd jönni, de a fináléban történtek csak részben tendálnak ebbe az irányba.
Khal Drogo fogyatékos zombivá degradálása, majd halála verte bele az újabb szöget a történet koporsójába. Maga a karakter többet ért, mint sem hogy ennyivel és ezen a módon távozzon (gondolom a regényben is így volt, ezért számomra maga a regény története bicsaklott meg). Arya "fiúvá" tétele és mély vízbe dobása még éppen hogy átcsúszik, viszont sem a fattyú szála - amely eddig kifejezetten érdekesen bontakozott ki - sem Robb karakterének bosszú momentuma nem működött igazán. Illetve a hideg és édes bosszú abszolút expresszív lehet a későbbiekben, de a Robb karakterében megbújó színész egyszerűen képtelen rá, hogy mindezt hitelesen elhitesse velünk.
Az Ördögfióka Peter Dinklage töretlenül a sorozat legszínvonalasabb alakítását és egyben karakterét hozta az egész évadon keresztül. A Királyvárba való "száműzetése" kétélű, de valószínűleg használni fogja minden istenadta - de főként saját rangja - hatalmát. A finálé azért hozott pozitív végkicsengést is Daenerys személyében: az egyik legerőteljesebb, folyamatosan érdekessé és szimpatikussá váló karakternek bizonyult. Nem azért, hogy saját magamat dicsérjem - illetve de, azért is - de úgy a 4-5 rész körül megmondtam, hogy a fináléban bizony ott lesznek azok a bizonyos sárkányok. Azért szerencse, hogy igazam lett, mert ez az egyetlen irány, amelynek a kibontása sokkal jobban érdekel, mint a többi cselekményszálé. Igaz, hogy csak fél percre villantak fel, de abban a zárójelenetben több feszültség, izgalom és konspiráció ötvöződött, mint a finálé bármelyik percében.
Összességében a Trónok harca első évadát butaság lenne csorbával illetni, azonban a profisága mellett voltak az évadban nehézségek, negatívumok, de legjobban a második évad cselekményének alakulásától imbolygok. A kevés csatajelenetet - amelyekben azért a brutalitás kőkemény és véres - a karakterfejlődés és a szépen felépített cselekmény komplexuma pótolta. A fordulatokat pedig racionálisan, remekül pattintva a cselekménybe szépen kiaknázták ahol csak azt lehetett, az ominózus lefejezés nem véletlenül rúgta fel a bilit és borított be szarral mindent. A kivitelezés, a sárkányok, a jelmezek, minden klappolt, szidásra abszolút érdektelen. Az HBO minőséget gyárt, ha eddig valaki nem tudta volna - vagy csak elfelejtette. 7/10 a finálé, és legyen az évad is annyi, habár 8/10-et akartam adni mielőtt kedvem szegték.
