Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

A Vadnyugat Eastwoodja: Akasszátok őket magasra / Hang 'Em High (1968)

2011.06.21. 14:30 Gevin

Kulcsfontosságú jelenettel indul a film: a frissen vásárolt marhacsordáját békésen terelgető Jed Coopert (Clint Eastwood) 9 lovas keríti körbe, majd kötéllel keresztülhurcolják egy tavon, hogy a túlparton felakasszák egy fára. A vád, hogy ellopta a csordát és megölte a tulajdonost. Jednek fogalma sincs, hogy miket hordanak össze, kap egy lehetőséget önmaga tisztázására, ám szerencsétlenségéből kifolyólag a története sántít, képtelen bizonyítani, hogy amit állít az nem hazugság. Lógnia kell. Tökéletesen illusztrálja a film, hogy az igazságszolgáltatás az emberhez méltó tárgyalástól fényévekre áll, az előítéletek által hozott döntések és az öncélú bíráskodás az uralkodó. Az igazság fehér vagy fekete, élet vagy halál. Ezt az alapfelállást igyekszik körüljárni a film, amit Jed sajátos módján kíván bemutatni, miután túléli saját akasztását és felcsípteti a seriff csillagot mellkasára. 9 ember, aki rossz döntést hozott felette: nekik bizony bűnhődniük kell.

Jed, Seriff teendői közé elsősorban az őt kötélre ítélő önbíráskodók felkutatását helyezi előre, ami nyilvánvaló bosszú-momentum, mégsem a dühtől tajtékozva ered a nyomukba, hanem profihoz méltóan kutatja fel őket egyenként. Pontosan látja hogy a bíró aki felfogadja mennyire önkényesen és makacs módon igyekszik fenntartani a rendet az államban. Számára az igazság tényleges felfedése, az egyenlő esélyek és emberi jogok megadása pusztán másodlagos szerepet tölt be. Az akasztásokat ugyanis cirkuszi módon tárja a nép elé, amire csak úgy özönlik minden egyszerű paraszt és perverz szadista egyaránt. Egyfajta hakniként prezentálja a bűnözők kivégzését, ahol töménytelen mennyiségben folyik a szesz és szajhákkal telnek meg a sorok, ha valakit fellógatnak. Morbid szórakozás, de nyilvánvaló, hogy az emberek élvezik. A törvény hatalmasságának látszatát fenn kell tartani különben ki felel majd a rendért? Fenton bíró álláspontja részben jogos, másrészről viszont elveti, hogy a bűnös olykor nem bűnös, az ártatlanság bizonyítására semmilyen utat nem hagy, a magyarázatok őt nem érdeklik. Itt köszön vissza a film eleji jelenet, ahol Jedet a saját indokaik alapján ítéltették bűnösnek és akasztották fel. Csakhogy most megvan a hatalma és az eszköze is hozzá, hogy mindezzel szembemenjen.

Ted Post kiválóan használja a környezet és a kor lehetőségeit, a western vonásait, ezeken keresztül sulykolja belénk az ember és a törvény egyeduralkodását. A képi világ letisztult és egyszerű, a karakterek nem túl mélyek, de a jellemük tökéletesen kidomborodik, a zenék dinamikusan nyomják meg a jeleneteket, ahol az szükséges. A tűzpárbajok szinte háttérbe szorulnak, csupán eszközként funkcionálnak, nem képesek igazán nagy nyomást gyakorolni a nézőre. Eastwoodnak a Dollár-trilógia után alapjaiban teljesen másfajta karaktert kell talpra állítania, de bizonyos mozdulatok egyszerűen ráragadtak - ahogy rágyújt, azt szerintem azóta se tudja másképp tenni. A Fenton bíró (Pat Hingle) közreműködésében játszott dialógusok szolgáltatják a pengeélre állított eszmék összecsapódását, amelyek a film legmeghatározóbb pontjai. Amikor Jed-et puskagolyóként találja el a felismerés, abban a tekintetben minden benne van, amiről a film szól.

A negatív pólust a szerelmi szál beleerőszakolása képezi, amely nélkül ugyanolyan maradna a film, a mondanivaló aspektusából semmin sem változtat, sőt egyenesen felesleges elemként szolgál. Egyszerűen kizökkenti a ritmusából az addig megfelelően sodródó cselekményt. A western stílusjegyeiből előfordul, hogy csak keveset mutat: a fényképezése például egy-két helyen gyönyörűen megkomponált képekkel operál, aztán ezekből egyre kevesebb fordul elő, ahogy zajlik a cselekmény. Az akasztás-jelenetek viszont egytől-egyig zseniálisak, ahogy az eliszkoló banditák motivációi és okai is igen elgondolkodtatóak.

A film végére felerősödött igazságvágy viszont túlságosan elcsitul a befejezéssel. Jed beletörődik a sorsába, és inkább feltűzi a csillagot ismét, mint hogy visszaengedje a bírónak az ítélethozás jogát. Mert a saját igazságszolgáltatása még mindig jobb, mint egy önkényes bíró, aki lemészároltat mindenkit, csak elegen lássák, ahogy példát statuál. Teljesen mást képvisel és mondd, mint Sergio Leone klasszikusai, de mégis eredendően ott van benne a western. 7/10

Szólj hozzá!

Címkék: western filmkritika 7/10 a vadnyugat eastwoodja

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr523000324

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása