A Dreamworks stúdió amely folyamatosan a Pixar mögött igyekszik tartani a tempót, a színvonalat, 2008-ban egy éhes, folyton viccelő pandát gyúrt össze a Kung-Fu-val, hogy ismét moziba csábítsa a fiatal korosztályt és persze a szülőket. A mese ugyan szórakoztatóra sikeredett, ám mint általában ezúttal is hiányzik az a titkos összetevő, amely a Pixar egész estés animációs filmjeit hosszú idő óta a csúcson tartja. Ugyanis hiába van néhány ügyesen papírra vetett karakter, ha nincs lelke a produkciónak.
A Kung Fu Panda semmit sem változtat a bevált recepten: nevettet, ahogy azt kell, miközben igyekszik tanmesét zsúfolni a majd' 90 perces játékidejébe. Po karaktere a tipikus "nem találom a helyem, de van egy álmom" keretei közé belőtt humoros és aranyosra rajzolt jó fej panda, - Jack Black hangjával - akinek nagy szíve van - és két söröshordónyira duzzadt tekintélye - rajong a kung-fuért, a végzete pedig az, hogy sárkány harcos váljék belőle. Tanítója Shifu mester egy Yodából és Szecska mesterből összegyúrt, még olykor-olykor dacos és makacs karakter, aki felett a már-már szenilis teknősbéka - talán a legtöbb poénért felelős - Oogway áll és okítja élettapasztalatával az öregedő mestert. Természetesen tanítványokból sincs hiány, az Őrjöngő Ötös végig asszisztál és válik barátjává a kajáért magát mindenen átverekedő fekete-fehér "medvének".
Miután megismerkedünk a karakterekkel, elérkezik a már rengetegszer elővett kiképzős szisztéma, ami itt-ott elég furcsán döcög az evéskényszeres-kungfu technikájával, de azért még éppen állja a helyét, hiszen még így is bőven átjött, a Shifu mester által alkalmazott tanítás - amit ugye teljesen át kellett alakítania, az eddigiekhez képest. Nyilván a múlt is beköszön egy hello-ra, ahonnét a dühös és rossz útra tért első tanítvány bukkan fel, akit aztán a fináléban jól állcsúcson pattint a már hivatalosan Sárkány harcossá érett tanítvány.
A humort remek ritmusban adagolja, nem viszi túlzásba, nem erőszakolja rá magát a nézőre mindenáron, amiért az írókat vállon lehet veregetni, ellenben a tanmesei rész kissé szájbarágós, műanyag ízűre sikeredett, de valahol mégis az a legnagyobb baja, hogy unalmas. Természetesen a 4-8 közötti korosztálynak ez éppen ideális, így nem bántható igazán, csak a Pixaros elemek, az olykor erősen felnőttekre célzott utalások egyszerűen szebben és jobban képesek érvényesülni. A Kung Fu Panda ennek ellenére a szórakoztató mesék kategóriájába esik, egyszernézős ugyan, de bőven elüthető vele egy másfél órás vasárnap délutáni szieszta. 6/10
