Tom Kapinosék az évad első felében egy költséges soft-pornóba hajlottak át, a hedonista baszógépet ugyan kezdte nyomni a felelősség terhe, a tettei következménye, de ez őt nem zavarta túlságosan. Aztán valahol félúton az írók kihúzták a fejüket a csöcsökből és elkezdték összekotorni a kapcsolatok alapjait, az érzelmeket rendesen megkeverték, miközben azért nem felejtettek el ironikus poénokkal lövöldözni. A 4. szezonban ugyan új helyzeteket teremtettek, változtattak a szerkezeten, de végül ugyanazt cselekedték, mint eddig mindig. De nagy mázlijuk van, hiszen így is betegesen szórakoztató, amit összehoztak. Spoilerek a tovább után.
Moodyt (miután kiengedik a sittről) ezúttal saját könyvének forgatókönyvvé gyúrására bérelik a fel, ahol a Miát játszó hölgyeménnyel azonnal vad dugás(ok)ba keveredik: hiszen ismerjük. Közben megkapja maga mellé az egyik legjobb ügyvédet a szakmában, hogy védje meg őt: mert valljuk be, a börtön nem egy Hank Moodynak való hely, pláne ha megrontás miatt ítélik el. Ezt természetesen a szűk család és a barátok is megszenvedik, de azért Hank és örök társa, Runkle igyekeznek a lehető legjobban érezni magukat - a majmos rész überklasszik. Persze a folyamatos önpusztítás, a hedonista életmód előbb-utóbb elér egy ponthoz, ahol váltani kell, mielőtt beüt a krach.
Sajnos a fináléhoz érve érezni lehetett, hogy az írók nem mertek igazán nagyot markolni: maradtak a szakadatlan kefélésnél, a Hank-Karen felállás őrlődései ugyan már ismertek, mégis egész ügyesen kezdték kifejteni Karen hosszú évekig nyúló kitartását. Amikor viszont ott volt a lehetőség valami újra, a nagy változásra, akkor inkább kihátráltak, felpakoltak és belehajtottak a naplementébe. Hank megkapta a lehetőséget, hogy kiszabaduljon a múltból és összelapátolja szétesett életének minden egyes darabját - amit a végén talán meg is tett, az 5. évadból kiderül majd - de inkább megmarad annak, aki. Ez az utolsó jelenetekből abszolút nyilvánvaló. Ami a legjobban zavart, hogy eldobta az Abby (Carla Gugino) által kínált lehetőséget, amely számára a legelőnyösebb lehetett volna. Hiszen az írók nem véletlenül kezdtek kihátrálni a hőn szeretett Karen szerelemből, mert a kötődés akármekkora is köztük, egyszerűen kevés, ahhoz hogy működőképessé váljon - legalábbis ezek után biztos. De legalább a karakter "mindenkit leszopatok, és elküldök a kurvaanyjába ha kell" struktúrája megmaradt, aminek örülhetünk, mert az igényes, de olykor egyre többször előtérbe kerülő morbid humor ezúttal sem marad el.
Carla Gugino lett a szezon fénypontja minden egyes jelenetével, a jelenléte emelte a szintet, amit Rob Lowe fejelt meg, úgy hogy a térdemet csapkodtam minden egyes beszólásán - de kétségtelenül a finálé a csúcspont. Addison Timlin és Callie Thorne már csak a hab volt a tortán, de az előbbi minden tekintetben kihasználta a képernyőt - és még csak nem is lehet ribancnak nézni, hahh.
Az évad feléig kissé megtört az eddigi szezonok alatt kitaposott út - nyilván nem a puncik és a csöcsök tekintetében - felületessé kezdett válni a cselekmény, a gondok elbagatellizálódni látszottak, amit a végére azért sikeresen feloldottak és még csak ócska álomképzettel sem kívánták palástolni a kemény valóságot. Az előző szezonba viszont több hangulat szorult, a finálé erőteljesebb volt. A kérdés viszont, hogy az ötödik évadban mennyire lesznek képesek az írók a megfelelő megoldáshoz nyúlni, hogy lezárják a Moody opust - már ha lezárják. 7/10
