Ki lakik ott keleten? Szexuális zak… Kung Fu Panda! A Dreamworks jóvoltából három évvel ezelőtt szó szerint beverekedte magát a mozikba egy nagy, kövér panda… bocsánat, „A” Nagy, Kövér Panda, akit mellesleg Pónak hívnak, és az apja egy lúd. A nézők pillanatok alatt megkedvelték a mesét, így nem volt kérdéses, hogy lesz-e második rész, aminek éppen most jött el az ideje. Elég ritka jelenség már az is, ha egy folytatás meg tudja közelíteni elődje színvonalát, de olykor-olykor az is előfordul, hogy képes túlszárnyalni azt. Most is ez a helyzet állt elő, és a hájas panda ezúttal is ütött – mindkét értelemben.
Kínát eddig soha nem látott veszély fenyegeti: egy páva, annak gorillatestőrei és farkashadserege mellett egy olyan fegyverrel igyekszik átvenni a hatalmat, ami ellen a kung fu hasztalan. A jósnő jövendölése szerint egyedül egy fekete-fehér harcos képes megállítani az őrült Shen ámokfutását. Vajon Po lenne ez a bizonyos harcos? A pandának mindenesetre minden eddiginél nagyobb kihívással kell szembenéznie, hiszen kétségek gyötrik származásával kapcsolatban, és meg kell találnia a belső békéjét ahhoz, hogy megmenthesse Kínát és vele együtt a kung fut.
Bár Po lett a Sárkányharcos, ez még korántsem jelenti azt, hogy ne lenne már mit tanulnia, ám az öreg Shifu mester csak az utat mutathatja meg neki, a kérdéseire a válaszokat saját magának kell megtalálnia, miközben az Őrjöngő Ötös oldalán átszeli az országot, hogy meghiúsítsa Shen ördögi tervét. Az időnként felvillanó rémálomszerű látomásaiból lassan összeállnak a múlt darabkái, és Po valódi identitásáról is lehull a lepel.
Természetesen továbbra is a címszereplő karaktere dominál, a mindig éhes, kissé esetlen panda szinte egymaga viszi a show-t, és sajnos most is azt éreztem, amit első résznél, hogy az írók nem nagyon tudnak mit kezdeni az Őrjöngő Ötössel. Igaz, hogy mindig jelen vannak, viccelődnek és harcolnak, fontos részét képezik a mesének, de valahogy hiányoznak belőlük azok a sajátos vonások, amiktől olyan felejthetetlen karakterek lehetnének, mint mondjuk a Shrek mellékszereplői. Új karaktereket is kapunk, mind a jó, mind a rossz oldalon, de talán a nagyon gonosz Shent és a félszemű farkasvezért leszámítva közöttük sem akad egy emlékezetes figura sem - Po apja viszont még mindig hatalmas.
A történet továbbra is a klasszikus kung fu filmeket idézi, és ismét sikerült elég érdekesen tálalni ahhoz, hogy ne csak fogyasztható legyen, hanem szerethető és szórakoztató is. Ebben óriási szerepet játszanak a harcok, melyek nemcsak pörgősek, hanem viccesek is, és természetesen 3D-ben a leglátványosabbak. Aki teheti, az mindenképpen Imaxben nézze, mert a film igencsak kihasználja a technológiában rejlő lehetőségeket, és a karakterek szemet gyönyörködtető módon lépnek le a vászonról.
Az akció mellett a humor sem maradhat el. Rengeteg jó poént sikerült összehozniuk az íróknak, így a harcok, a szövegek és minden egyéb momentum tele van vicces és kreatív megoldásokkal. A Kung Fu Panda 2 már az elejétől kezdve feszes tempót diktál, ám néha lelassul, hogy teret adjon a drámai vonalnak, amit szerencsére nem erőltetnek túl, épp csak annyira, hogy megadja a film számára szükséges érzelmi töltetet. John Powell és Hans Zimmer zenéi pedig remekül kísérik mind az akciódús, mind a drámai jeleneteket, és tökéletesen illenek a képi világ által megteremtett keleties hangulathoz is.
A Dreamworks műhelyéből az utóbbi időben sorra gurulnak ki a jobbnál-jobb animációs filmek, és ebben a sorban előkelő helyet foglalhat el a Kung Fu Panda 2 is. Apróbb hibái és hiányosságai vannak ugyan, de egy 8/10-et megérdemel, hiszen szinte minden megvan benne, ami egy kiváló szórakozáshoz kell akár a fiatalabb, akár az idősebb korosztály számára, a harcművész-filmek kedvelőinek pedig egyenesen kötelező darab.
