Aki lakott már kollégiumban, az tudja, hogy egy szobatárssal való együttélés sokszor kész horror, de mi van akkor, ha az illető valóban egy őrült? A The Roommate nagyjából ezt meséli el, illetve csak próbálja elmesélni, de elég rossz irányból közelíti meg a témát.
Egy Sarah nevű egyetemista lány a főszereplő, és igen, ő fog egy légtérbe kerülni a kezdetben aranyos, gondoskodó Rebeccával. Egy idő után azonban a szimpátia megszállottsággá válik, és Rebecca mindent igyekszik elkövetni annak érdekében, hogy imádatának tárgya, Sarah közeléből eltávolítsa a szerinte nem teljesen hozzáillő személyeket.
Ez nem azt jelenti, hogy bekattan, és elkezdi sorban kinyírni Sarah barátait/ellenségeit - bár bevallom, én erre számítottam -, inkább csak meggyőzi őket a sajátos módszereivel, hogy szálljanak le a lányról. Nem csak ezért, de persze ezért is rohadt unalmas a film, thriller létére sehol a feszültség, és sajnos a lélektani részhez is rosszul áll hozzá. Nagy érzelmeket senkiből nem fog kifacsarni, ebben egészen biztos vagyok.
Egy dolgot nem bírok felfogni; ha ennyire csapnivaló az egész, akkor miért kellettek még a legkisebb mellékszerepekre is olyan ismert arcok, mint Nina Dobrev, Matt Lanter vagy Billy Zane, és legfőképpen miért vállalták el? Nina Dobrevnek például mindössze egyetlen tőmondat jut az alatt a tíz másodperc alatt, amit a képernyőn tölt. A főbb szereplők közül számomra egyedül Cam Gigandet volt ismerős, és igaz, hogy ő sem az az A-listás színész, de ennél azért bőven élvezhetőbb filmekben szokott feltűnni.
Eseménytelennek nem nevezném, mert történik benne egy ’s más, de nem nagyon tart semerre, és semmilyen hatása nincs. Unalmas és kiszámítható, tulajdonképpen alig emlékszem belőle valamire, pedig nemrég fejeztem be. Nagyjából 3/10-et ér, és ahogy nézem, imdb-n se vitte sokkal többre.
