A görög nőcsábász, Alekosz társkereső reality-jével kapcsolatos múltkori bejegyzés gyökerestől forgatta fel a blog kicsiny közösségének bioritmusát (haha, már most kezdem); több volt itt a dráma, a veszekedés és az egymásra mutogatás, mint egy mozgalmasabb VV4 összefoglalóban.

Sajnos a tiltakozás számomra nem volt elég meggyőző, hisz’ talán két ember is akadt (ezek közül az egyik én vagyok), aki szerint van értelme hasonló posztokat írnom. Mindezen felbuzdulva tehát folytatom a merényletet, ami azt jelenti, hogy a műsor végéig, azaz nagyjából 3 hétig fogom kisebb-nagyobb időközönként felborzolni a kedélyeket efféle cikkekkel, még akkor is, ha az eddigi olvasóink azonnal, végérvényesen elpártolnak tőlünk, az emberek holnaptól megköveznek és leköpnek az utcán, végül pedig kiutálnak az országból, és számkivetettként, egy szál bőrtangában kell majd antilopra vadásznom a dzsungelben, hogy annak húsát rágcsálva, szűk barlangom falai közt magányosan töltött, fagyos éjszakáimon a következő kérdés visszhangozzon a fejemben: megérte?

Tehát mindezt elkerülendő, csak annyit szeretnék kérni, hogy – Achtung! - most kizárólag olyanok olvassanak tovább, akik bírni fogják idegekkel a soron következő kulturális megrázkódtatást. Akik pedig csak a kommentekben szeretnék kifejteni, hogy az antilop nem is a dzsungelben él, hanem a szavannán, azok nyugodtan követhetik az imént említettek példáját. Az érdeklődőket viszont tárt karokkal várom a tovább mögött.

Olivér narrációjával kiegészített, ezerszer látott, de még mindig vicces, VV4-ből kiragadott Alekosz gyöngyszemekkel indult a műsor, és miután mindenki képbe került a görög félisten villabéli életének fontosabb állomásaival kapcsolatban, kaptunk egy rövid válogatást a jelentkezőkről, majd egyből gépjárműbe vágódtunk Olivér társaságában, aki szüntelenül a pofáját tömve járta végig az országot, hogy személyesen értesítse ki a szerencsés bejutókat. A hírek hallatán nem állt fejre senki - talán sokkot kaptak a lányok, hogy nemsokára a szexkiborg mellkasát kaparászhatják -, de az ünneplés természetesen nem maradt el.

Az irdatlan mennyiségű kerítésszagattó és bundáskenyér elfogyasztását követően kaptunk egy langyos főcímet, majd Lilu is befigyelt, aki felkonferálta az első kisfilmet. Még mindig nem ugorhattunk fejest a mély vízbe, ugyanis mindenekelőtt újra levetítették nekünk, ahogy Alekosz kimondja a boldogító igent. Hamarosan azonban felpörögtek az események, amint a 16 darab, különböző kategóriákban induló, ám ránézésre teljesen egyforma menyasszonyjelölt belépett a villa kapuján, majd néhány percig tartó önfeledt ámuldozás után Olivér is előbukkant a raktárban rejtélyes módon keletkezett sűrű füstből, mi pedig megkönnyebbülten sóhajthattunk fel, hogy mégse gyújtották rá a lányokra a kócerájt. A VV4 egykori tréfamestere csatasorba állította a hölgyeket, és finoman közölte velük, hogy viselkedjenek rendesen. Végül rövid hatásszünet után megérkezett Alekosz herceg is, aki nem éppen hagyományos viseletével olyan benyomást keltett, mintha Saint-Exupéry könyvének címlapjáról lépett volna elő. Rövid szónoklat következett, aztán a két jóbarát máris a minikocsmában találta magát, ahol némi italozás mellett levonták az első következtetéseket arról, hogy a sor szélén, esetleg a közepén célszerűbb-e pozíciót foglalni.

Az igazi durvulást a második részre tartogatták a műsor készítői, amikor is különböző ajándékokkal kedveskedtek a lányok az előttük elterülő görög csődörnek (ezt a jelenetet mintha már ezelőtt eljátszották volna valakivel, valami Benkővel). Volt, aki a szívdobogását adta Alekosznak, de az Alekoszért ejtett könnycseppek és a bölcsességfog mellett egyre bizarrabb ajándékok kerültek elő a díszdobozokból.

Az utolsó felvonásban aztán megkezdődhetett a klikkesedés, ill. egymás kibeszélése. Egyesek az udvaron sírtak a hirtelen rájuk törő, ez idáig teljesen ismeretlen érzelmektől, míg mások a zuhanyzó falán lévő Alekosz-plakáthoz verdesték a csöcsüket. Azt pedig teljesen világossá tették egymás számára, hogy innen egyikük sem szándékozik szingliként távozni, tehát még csak finom kóstolgatásokkal, de már most megkezdődött a versengés a szívtipró kegyeiért.

Nem szólt akkorát az első adás, mint amire számítottam, de így is éppen elég fárasztó volt. Alekosz monológjai egyelőre mesterkéltnek hatnak, és ezt csak még inkább elmélyíti az a magára erőltetett stílus, amitől egyszerre tűnik felsőbbrendűnek és elérhetetlennek. Ettől persze vicces is egyúttal, de még egy kicsit szoknia kell a helyzetet, hogy igazán fel tudjon oldódni, és elszabaduljon a szexkiborg. Ez egyébként mindenkire vonatkozik, még a sokszor csak a sarokban megilletődötten kuporgó Olivérre is; tőle szintén aktívabb részvételt várok a jövőben.

A lányok egyelőre elég visszafogottak voltak, bár volt, aki kicsit kikelt magából. Az adás utolsó részét egyértelműen a testvérpár vitte, akik valószínűleg sokáig a villa vendégei lesznek még, messze ők voltak ma a legkészebben. A végén a virslis is kiadott magából pár mélyenszántó gondolatot, de sokan még nem mutatkoztak meg, az orosz óriást, Olgát például egyáltalán nem lehetett látni (létezik egyáltalán olyan orosz nő, akit nem Olgának hívnak?), de remélhetőleg mihamarabb megismerkedhetünk mind a 16 menyasszonyjelölttel. Túl sok idő azonban már nincs az ismerkedésre, mivel a holnap esti szívceremóniát követően négyen összetört szívvel és álmokkal hagyják maguk mögött a kéjbarlangot.

Bevezetőnek nem volt rossz a mai adás, lehetett rajta röhögni, de mindenképpen össze kell kapniuk magukat a résztvevőknek, bár a menyasszony-jelöltek eddigi eszmecseréit figyelembe véve, azt hiszem, kijelenthetjük, hogy lesz itt még fetrengve hahotázás. Kicsit feszült még mindenki, a lányok is egyelőre csak felmérik az erőviszonyokat, Alekosz meg azt se nagyon tudja, hová került, Balázs sziporkái is hiányoznak, de remélhetőleg a következő néhány napban a helyére kerül minden, és igazi agyrohasztás lesz, a legfölsőbb szinteken.