Nem sok jót vártam ettől a filmtől, de bíztam benne, hogy Jack Black képes lesz feldobni pár ütős poénnal, és hát… próbálkozik-próbálkozik, mint anno Tordas a VV4-ben, csak sajnos az eredmény itt is ugyanaz a pofáraesés, így maximum kínunkban nevetünk.

Ami a forgatókönyvet illeti, az eredeti, Jonathan Swift-regény első két része alapján íródott, ám a készítők tényleg csak az alapokkal dolgoztak, és minden mást – mint például a mondanivalót -, kihúztak a listáról, de semmi vész, kapunk helyette nem is egy, hanem mindjárt két romantikus szálat, ill. egy óriásrobotot.

Gulliver természetesen New Yorkból érkezik Liliputba, mivel egy újságíró csaj kedvéért vállalkozik egy bermuda háromszögi utazásra. A kis emberek hamar bizalmukba fogadják a „fenevadat”, kivéve Edward tábornokot, aki mindent megtesz, hogy Gulliver eltűnjön, és helyreálljon a régi rend.

A történet modernizálása nem a legjobban sült el, de vannak kellemes pontjai. A filmes utalások például nagyon viccesek, és a robot is egész jó lett, viszont Gulliver szlengje, ill. a csajozós dumái borzasztó kínosak, bár valószínűleg a magyar szinkron is sokat ront a helyzeten. Vannak humoros megnyilvánulások és mosolyogtató pillanatok, de gusztustalan poénokból sincs hiány.

A két fő pozitívum a látvány és a színészgárda. Ami előbbit illeti, lerí róla, hogy a költségvetés nem verdeste az eget, mégis egy egész hangulatos Liliputot dobtak össze. A főbb karaktereket pedig Jack Black, Jason Segel, Emily Blunt, Amanda Peet és Billy Connolly formálják meg.

Nem hinném, hogy Jonathan Swift emiatt most forogna a sírjában, mert nem egy nézhetetlenül rossz film lett a Gulliver utazásai, egyszerűen csak túl átlagamerikai ahhoz, hogy különösebben élvezni lehessen. 4/10