Enyhén szólva is érdekes filmélménnyel gazdagodtam a koreaiak jóvoltából, akik fittyet hányva az amerikai hatásvadász produkciókon nevelkedett lelki világunkra, úgy elviccelik még a legdrámaibb perceket is, hogy sírni fogsz a röhögéstől.
Nem igazán lehet a hollywoodi horror-vígjátékokhoz hasonlítani, hiszen teljesen más elvet követ, de aki egy kicsit is jártas az ázsiai filmek terén, az tudja, miről beszélek. Itt nem a vér mennyiségén van a hangsúly, és nem is a sablonos helyzetek kiparodizálásán, hanem a sokszor teljesen érthetetlennek és logikátlannak tűnő képsorozatokon, amik általában a legváratlanabb pillanatokban csapnak le a gyanútlan nézőkre. Így fordulhat elő például az, hogy szétröhögjük magunkat egy halott kislány siratásán. Persze ez nem azt jelenti, hogy végig ilyen a film, sőt, már maga az alaphangulat is nyomasztó, amibe időnként belekontárkodik egy kis morbid humor.
Senkit ne tévesszen meg a sokszor véresen komolynak tűnő hangvétel, mert aki komolyan akarja venni ezt a filmet, az nagy eséllyel idegrohamot kap a végére. Szerencsére a készítők folyamatosan biztosítanak minket afelől, hogy bármennyire is nem annak tűnik, ez bizony vígjáték. Ilyen biztosíték például maga a főszereplő, Gang-Du karaktere, aki egy szellemi fogyatékos naplopó. Céltalanul tengődő élete egy napon azonban gyökeresen megváltozik, amikor is az apja büféje melletti folyóból előmászik egy hatalmas víziszörny, és elragadja kislányát, Hyun-Seót. Gang-Du pedig néhány rokonával karöltve a bestia nyomába ered.
A kezdeti lelkesedés sajnos alább hagy egy idő után, így a szűk kétórás játékidő egy pöppet soknak tűnik, de szerencsére csak kisebb üresjáratok vannak, és mindig magára talál a film. Ugyanúgy lehet rajta izgulni, mint nevetni, és még egy kis dráma is szorult belé. Ahogy a koreaiaktól megszoktuk, gyönyörű zenék kísérik a sokszor művészien fényképezett jeleneteket. A szörnyet CGI segítségével keltették életre, és bár látszik rajta, hogy nem „igazi”, mégis nagyon jól mutat, és a mozgását is úgy eltalálták, hogy öröm nézni.
Mindenkinek javaslom megtekintésre A gazdatestet, aki hajlandó elrugaszkodni a Hollywoodban bevett módszerektől, és nem zavarja az ázsiaiakra jellemző túljátszás sem. Nem az a sokszornézős fajta, de egyszer mindenképp különleges élményt nyújt. 7/10