Jackie Chan nem sokat lazsált az elmúlt évtizedekben, és az sem zavarta különösebben, hogy majd’ minden csontját eltörte a forgatások során. A kínai színész/rendező/író/harcművész (és még ki tudja micsoda) a mai napig szinte futószalagon gyártja a filmeket, A katona már a 99. a sorban.

A forgatókönyvet maga Chan írta még jó 20 évvel ezelőtt, ám csak most nyílt rá lehetősége, hogy összehozza ezt a jelmezes produkciót, mely a Kína egyesítése előtti háborús időkben játszódik. A vej és a liang hadsereg egy olyan eldurvult csatája után járunk, aminek minkét oldalon mindössze egyetlen túlélője akad: egy liang katona (Jackie Chan), valamint egy vej tábornok (Wang Lee-Hom). A katona foglyul ejti a sérült tábornokot, és elhatározza, hogy hadizsákmányként egészen hazáig cipeli túszát, hogy majd a jutalmul kapott 5 hold földjén boldogan élhessen, míg meg nem hal. Az út azonban korántsem bizonyul zökkenőmentesnek; nem elég, hogy egy hataloméhes vej sereg vadászik rájuk, még a helyi nomád néppel is meggyűlik a bajuk.

Nem egy megszokott Jackie Chan-filmmel van dolgunk, de a mester jellegzetes humora a komolyabb téma ellenére is végigkíséri a művet. A tábornokkal való állandó civakodása, és maga a történet is tartogat pár vicces és érdekes fordulatot, de valahogy mégis hiányzik belőle valami, amitől igazán jó lehetett volna. Ha kardot szorítanának a torkomhoz, se tudnám megmondani, mi az, de nagyon hiányzik.

A bunyók látványosak és jól koreografáltak, viszont a Jackie Chan-filmektől szokatlan módon szinte csak fegyverekkel harcolnak. Eleinte fura volt, hogy nem Jackie a legjobb harcos a filmben, aki mindenkit könnyedén móresre tanít, de az idősebb, kissé gyáva katona szerepe is jól áll neki. Ide-oda ugrabugrálás természetesen itt is van, ráadásul az összecsapások is meg lettek fűszerezve némi humorral. Nagyjából az egész filmről el lehet mondani, hogy szórakoztató, bár néha azért leül picit pihenni, akárcsak egy megfáradt, öreg katona.

6-nak indult, de végül 7/10 lett belőle. Az első fél órában nem nagyon lelkesedtem érte, ám a végére nemcsak megszoktam, hanem meg is szerettem ezt a komoly témát boncolgató, komolytalan stílust. Aki bírja a Jackie Chan-filmekre jellemző humort, az garantáltan végig fogja kacarászni A katonát.