Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

Mad Men - Füstölgő reklámszakma (1.évad)

2011.03.16. 11:39 Gevin

A hímsovinizmus és a dohányfüst melegágyában, vörös rúzsoktól csillogó mosolyok közepette létezik egy reklámszakma, amiben Don Draper úgy uralkodik akár egy király. Ez az ő birodalma, ahol emelkedett hangvétellel köszönnek neki a beosztottak, főnöke és  közte pedig csak úgy virágzik az arrogancia és a cinizmus. Gyönyörű felesége minden este otthonukban várja, meleg vacsorával és két aranyos gyermekükkel. Arany élet, vagy csak a fénye aranyló. Valójában a velejéig sáros. Az apró titkok éppúgy Don életéhez tartoznak, mint bárki máséhoz, a különbség csak az, hogy a magabiztos és elegáns mosolya mögött, rendkívül jól leplezi a hűtlenséget, vagy még az annál is régebbi, gyerekkorban szerzett sebhelyeket.

A Mad Men kosztümös dráma, ahol minden jelenetben Lucky Strike parázslik a hamutartóban és a legnívósabb Scotch pihen az irodai asztalokon. Ennél jobb kampány nem is kell e két terméknek. Egy pillanat, megyek és rágyújtok. Oké, akkor folytatom.

A szereplőket tekintve sem lazították meg a nyakkendőjüket a készítők. Jon Hamm, totális magasságokba emeli Draper karakterét, és valahol ott fent magasan, még játszadozik is vele. Neki sem kellett a szomszédba mennie, egy kis színészetért. Az őt körülvevő irigy kollégák sem okoznak csalódást, akármilyen bamba képű némelyik. Minőségi sorozatszínészek, a legválogatottabb arcok ehhez a stílushoz.

A sorozat jó tulajdonságai közé tartozik, hogy működik az érzelmi kontaktus. A kínos csendek, a pillantások, az apró célzások, gesztusok, mind-mind tapinthatóak. A slusszpoén pedig, ha épp valami kínos helyzet alakul ki, akkor általában azt dohányzással orvosolják. Figyeljétek meg, vicces. Érdekes, hogy nálam honnan fejlődött fel a sorozat, mert az első négy részből nekem 1 db tetszett csak úgy 7/10-nyire mondjuk. Valahol üresnek éreztem, a lassan zajlódó események és a kissé érdektelen sztori miatt. Minek maradtam? Egy okot tudok mondani, az pedig Don Draper. A karaktere árasztja, sugározza magából a laza eleganciát, muszáj volt néznem. Jól tettem, mert  az 5. résztől viszont lángra kapott a szikra, feljavult a szememben és sokkal figyelemfentartóbbnak éreztem, mint előtte. Hansúlyosabban rágyúrtak a hangulatra, aztán az írók végre felfedtek pár titkot, amik simán odaszögeznek a fotelba és eléggé le lehet akadni néhány érdekesebb rejtegetnivalón.

A női vonal, remekül asszisztál a hatalomhajhász férfiakhoz, akik állandóan csak versengenek, néha teljesen idióta módon. Christina Hendricks a "red-demon" szerepében felejthetetlen, érdemes vetni rá egy pillantást. A főnök feleségét hamvas kecsességgel January Jones kelti életre, aki minden momentumban a legtökéletesebb élet illúzióját próbálja magára ölteni. Rendkívül jól alakítja a háziasszonyt, aki folyamatosan bagózik, miközben a legártatlanabb arcú lány a földön. Jobb castingot el sem lehet képzelni. A további szerepekben feltűnő gyengébbik nem is kiválóan teljesít, ebben a világban, ahol minden a végletekig konzervatív és a titkok mélyen szunnyadnak.

Gyenge pontként mindenképp azt hoznám fel, hogy Dont a gyerekeivel szinte alig látjuk. Sokszor úgy telik el két rész, mintha elfelejtette volna, hogy van két utódja, az anyjuk meg, mint egy dohányzó Barbie-girl, ül a konyhában és beszélget a szomszédasszonnyal. Persze, ez ellen fel lehet hozni a bébiszittert, aminél meg az furcsa, ha az anya nem dolgozik, vezeti a háztartást satöbbi, akkor minek a bébiszitter? Ezt éreztem hanyagnak néha, mert igazából apróság, de azért lehetne rá figyelni.

A Jazzes zenei betétek összeolvadnak a kosztümös hangulattal, egy igen furcsa, de kellemes elegyet alkotva. Nem mindenki számára lesz ez frenetikus, de nem is kell, hogy kommerszen azzá váljon, hisz a Mad men rétegsorozat, nem pályáznak mindenkire.

Finálé

Azt el kell mondjam, hogy az utolsó előtti rész százszor jobban odabaszott, mint a finálé. Erre a tematikára gyúrtak? A 13-ik sem volt azért rossz, hozta a "cool cigaretta" szintet, miközben szomorú volt. Kihömpölygött Don bús arcjátéka a képernyőről.



Minőségileg egyáltalán nincs kételyem, profi a színvonal, a kezdeti hullámvölgyek miatt egyelőre 7/10 pontot adok az évadra, aztán innen majd szépíthet a második szezon.

Szólj hozzá!

Címkék: dráma mad men sorozatkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr242355411

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...