A norvég filmesek 2009-ben átlagon felüli kreativitásról, valamint rendkívül jó humorérzékről tettek tanúbizonyságot a Náci Zombik című agyatlan mészárlás keretein belül. Éppen ezért minden okom megvolt azt feltételezni, hogy majd az általam nem túlságosan kedvelt kézikamerás horrorfilmekkel is tudnak kezdeni valamit, amitől végre egy szórakoztató alkotás is készülne a stílusban. Ötletük pedig volt is hozzá, csak sajnos a megvalósítás csúszott el egy egész fürtnyi banánhéjon.

A Trolljegeren egy olyan háromfős amatőr forgatócsoport néhány napjába nyújt betekintést, akik kezdetben egy medvéket sunyiban legyilkoló, illegális orvvadászt szeretnének lencsevégre kapni. Rövidesen azonban kiderül, hogy alaposan félreismerték riportalanyukat, ugyanis a szakállas, mogorva úriember valami egészen másra vadászik. A srácok szeme rögtön felcsillan, a területükről elkolbászoló trollok likvidálására szakosodott Hans pedig megengedi nekik, hogy vele tartsanak, és még segít is filmjük elkészítésében.

Az eseményeket valóságosnak feltüntető, tipikus szöveges kezdés után máris kezdetét veszi a trollvadász keresése, aki eleinte a háta közepére kívánja a fiatalokat, egy éjszakai meglepetés-trolltámadás alkalmával azonban álláspontját megváltoztatva úgy dönt, hogy beavatja őket a kormány által féltve őrzött titok rejtelmeibe.

Az óriási lényekről viszonylag sokat megtudunk, a film többnyire igyekszik mindenre magyarázattal szolgálni, de helyenként olyan népmesei motívumokat is benne felejt a forgatókönyvben, miszerint a trollok megérzik a keresztényeket… Enyhén szólva is meseszerű ábrázolásmódjukkal karöltve ez aztán szépen tönkre is vágja azt a hitelesnek látszani akaró atmoszférát, amit a kézikamerás megoldás hivatott megteremteni. Nem mintha gagyi lenne a CGI, sőt, meglepően szép a lények megvalósítása, csak az a helyzet, hogy egyáltalán nem illik bele ebbe a reális környezetbe.

A kézikamerás stílus sehogy sem akar összeférni ezzel a történettel, melyben 50 méter magas, krumpliorrú szörnyetegek flangálnak Norvégia hegyei közt. Egyszerűen képtelenség komolyan venni, bármennyire is vág komoly arcot a trollvadász, akin kívül mellesleg egyetlen épkézláb karaktert sem képes felmutatni a forgatókönyv, akiért izgulni lehetne, így aztán a feszültség közel nullával egyenlő. Egyedül a film végi autós menekülésre tudom azt mondani, hogy kifejezetten izgalmas, szórakoztató képsorokkal dobja fel az amúgy borzasztó lapos, és nagyon-nagyon-nagyon buta történetet.

Mint már említettem, a látvány lenyűgözően igényes, mégis olyan olcsó megoldások láthatók néhány jelenetben, hogy a homlokodat ráncolva próbálsz rájönni arra, vajon ezt most komolyan gondolták, vagy sem? Mintha a készítők se tudták volna eldönteni, hogy komoly filmet forgassanak, vagy stílusparódiát…

Bármennyire is szerettem volna szeretni a Trolljegerent, ez most csak egy 4/10-es élmény lett. Teljesen rosszul álltak hozzá a készítők ehhez az amúgy érdekes ötlethez, és egy felemás, ingadozó színvonalú filmet hoztak ki belőle. Ennek ellenére tudom ajánlani mindenkinek, aki a sok egy kaptafára készülő mozi után egy kis újdonságra vágyik.