Két dolgot szűrtem le a megtekintés után: 1, Edgar Wright tutira hatalmas fight-game függőként élte a fiatalságát. 2, Mint egyszer mindenki, úgy ő is volt már szerelmes. Jones már írt róla tavaly, nála number one lett, és bár nekem a közelébe sincs, ettől még marhára élveztem, 1 órán keresztül szállította a poénokat, többször hangosan röhögtem, mert iszonyat komolytalan miközben ezerrel pörögnek az akciók.

Mint minden sztori ez is egy lánnyal kezdődött - illetve kettővel - a lényeg, hogy Scott találkozik Ramonával és csont nélkül beleszeret a rózsaszín, kék, aztán zöld színű rongyos hajába. Csak, hogy ilyen egyszerűen nem lehet összejönni egy lánnyal, semmi küzdelem, kínos csevegés vagy bármiféle hatalmas katasztrófává avanzsált apróság megélése nélkül. Úgyhogy jön a 7 gonosz ex, és Scottnak be kell zúzni a koponyájukat, le kell őket aláznia ha szeretne bármilyen érdemi kapcsolatot fenntartani az említett leányzóval. 3...2...1....FIGHT!

Alapból brutál ahogyan kezd a film és onnan pedig egy őrült tempóval rohan tovább. De tényleg úgy, hogy a Social Network első jelenete ugrott be, amikor szinte követhetetlen volt a felirat, annyira hadart Eisenberg. Na itt pluszba még rengeteg kép villan fel, a humorfaktort erősítve egyfajta címkét kap mindenki. Pl, hogy ki, miről ismeretes mi a különös ismertetőjegye. Ezeken nem egyszer szakadtam. És végre olyan poénokat írtak a forgatókönyvbe, amiken tényleg lehetett nevetni. Nem voltak kínosak, nem voltak megjátszottak, egyszerűen csak ordított róluk a komolytalanság. Nem hittem volna, de ezekhez Mike Cera úgy asszisztált, hogy félredobta azt a kibaszott lúzer karakterét és végre bekeményített. Na jó, itt is maradt azért, abból a nyivákoló geekből, de egyáltalán nem zavaróan és a poénokat remekül játszotta (amikor ül az ajtónál az is mennyire abszúrd már?! De még 5 simán itt van a fejemben, amin visítottam.)

A harcjeleneteket én szívem szerint megmutatnám mondjuk a DoA és a Tekken rendezőjének, hátha rájönnének hogyan kéne kinéznie egy verekedős játékról szóló filmnek. Ahogy a Mortalban mindenki a brutalitást (meg a Fatality-t) szerette ez nem hiányzik itt sem, - csak nincs vér - tényleg hatalmas pofán rúgások és egymás püfölése zajlik minden "Vs" felirat után. Az effektek totál megidézik a játéktermeket, a képregényt, átjön a hangulat és a végén megy csak ki, ott jobbra hátul azon az ajtón. A CGi szép munka, nem éreztem, hogy gáz lett volna különösebben valamelyik trükknél.

A kínai fan-girlfriend +1, a homokos lakótársat pedig külön ki kell emelnem, mert majd kiestem a szememen mikor megláttam, hogy az egyik Culkin gyerek még bizony tapossa a színészi karriert. Kieran Culkin volna ő a familiából, és hát le sem tagadhatná, a karakterével meg amit művel az zseniális.



Két negatív pontja volt nálam, az egyik, hogy kicsit több, mint 1 óra elteltével néha úgy éreztem, hogy elfáradt saját magában. Mintha nem bírta volna tovább azt a pörgést, amit az elején felállított. De azért általában nem hagyta magát Titanic módjára elsüllyedni. A másik pedig a soundtrack. Akadt 1-2 jó szám, de úgy alapvetően semmi maradandó, többször zavaró gitár, de ez csak szimplán azért lehet, mert amúgy sem jönnek be ezek a zenék. Megeshet.

A romantikusnak szánt szerelmi jeleneteket külön meg kell dícsérnem, mert ahhoz képest persze, hogy semmi komolyság nem jellemzi őket, remekül eltalálták. Végre úgy próbálták meg ábrázolni, ahogy a mai tinik megélik ezt. Ezt most nem úgy kell érteni, hogy te is így vagy szerelmes, meg hogy mindenki ilyen, de egy bizonyos részük igen. Amikor dumált Scott és Ramona a parkban, akkor kicsit háttérbe szorult minden baromság és egy érdekes kedves beszélgetés alakult ki kettejük között. Ebben is elismerésre méltó szerintem a Scott Pilgrim.

Nem volt katarzis vagy "még 100-szor megakarom" nézni érzés, de tény, hogy nem véletlenül született a szórakoztatóiparba ez a Scott nevű gyerek, és nem hasraütésszerűen adaptálták filmmé. Kikapcsol, megröhögtet, szórakoztat. Ritka (KURVARITKA) manapság a jó vígjáték, ez viszont annak sikeredett, úgyhogy kap egy 8/10-et tőlem.