Ha jól látom rom-komokról még nem sokat írtunk, valszeg ez marad így, pláne ha Jonest kérdezitek a témában. Azért elvétve majd beütemezek néhányat a magam részéről. Példának okáért, itt van ez a darab, amiről előzetesen ordított, hogy buta lesz és nicsak, egyáltalán nem lett az, sőt.


A youtube hatalma.

A történetről sokat dumálni nem érdemes, itt nem akartak incepciót végrehajtani senkin, csak simán szerelmesek lettek a főszereplők. Szóval Garrettet kidobja a nője, mert nem vett neki ajándékot szülinapjára, vagyis nem emiatt, de ő azt "hiszi". Mindegy. Ennek "örömére" leugrik sörözni a két hawerjával, ahol belebotlik Erinbe (Drew Barrymore) a játékgépnél és hát szex lesz a vége. Megkedvelik egymást, aztán megszeretik egymást, aztán a csaj elrepül rohadt messzire dolgozni. És akkor jön a távkapcsolat, nyugi még csak valahol a 23. percnél járunk. Innen asszem meghagyom, amit már amúgy is kitaláltatok. Vagy mégse?

Az egyik amiben kiemelkedik a film az a normális humor. Illetve a többi szar közt uszkáló darabok humorából emelkedik ki igazából, mert paraszt, alpári humor jellemző rá. Amiért azért összeteszem a két kezem, mert ebből van kevesebb, és ha van is, akkor túlságosan az arcodba mászik, de itt csak szimplán mosolygós hangulatot varázsol köréd.

A másik dicsérni való pedig, hogy szépen szlalomozik a klisék között. Könnyedséggel kerüli ki a legnagyobbakat. Persze néhány jól bevált forgatókönyvi elem, azért nem hiányozhat belőle, de például a közhelyesen tipikus "bebaszós-megcsalós" sablont remek bal kanyarral kerülik ki.



Akkor idáig tartottak a poztiívumok. Az a gáz, hogy a két főszereplő közül én egyiket sem kedvelem igazán. Drew Barrymore lassan 36 éves lesz, mégis olyan 26 körülit játszhatott itt, vagyis annak volt feltüntetve ( lehet, hogy csak nekem tűnt annak.) Nem volt bajom velük, mert eltudták játszani a szerelmespárt, csak pl szívesebben néztem volna, ha Ryan Reynolds és Scarlett Johansson van mondjuk a helyükben. De ez nem kívánságműsor ugye.

A zenére nem tudnék nagyon csúnyákat mondani, de éltetni sem fogom őket, mert azon a két számon kívül, ami a falon keresztül szólt nem is emlékszem többre. Halvány pontja a filmnek. A befejezést szintén odakapcsolnám a "nagy klisék kikerülése" gondolatomhoz, mert bár láttuk már ilyen formában is, mégis mennyivel jobb és emészthetőbb, mint az ezer+milliószor ellőtt nagy konfliktus utáni kibékülés. Életszerűen sikerült megoldaniuk. Egyébként a konfliktusra is külön érdmes odafigyelni, hogy meddig tart, hogyan és mikor oldják fel. Nem kell a nagy dráma, meghagyják a selejtebb filmeknek. Szóval mindezek tekintetében megérdemel egy 6-ost a Going the Distance, az okosabb fajtából.