Sose tartoztam a nagy Üvegtigris-fanok közé, de az első részt még simán elnézegettem, viszont a másodiknál már úgy éreztem, hogy ez a téma nem elég erős ahhoz, hogy még egy filmet elbírjon, így aztán az eredetiség háttérbe szorult, helyét átadva az időközben erőltetetté és egyre gázabbá váló Sanyinak. Ezért aztán nem túl nagy lelkesedéssel ültem be a harmadik részre, de egy esély azért kijárt neki. Én pedig vegyes érzelmekkel álltam fel utána, mivel kevesebbet, de ugyanakkor többet is kaptam a vártnál. Kevesebbet, hiszen a megszokott hangulat teljesen kiveszett belőle, és többet, mert ezúttal történetet is írtak a poénokhoz. A vicc pedig az, hogy a hangulatot pont a történet üti ki egy jobbegyenessel.
Ha megpróbálom felidézni az első részt, akkor az emlékeimet takaró vastag ködből lassan egy kis büfé körvonalai kezdenek kirajzolódni. Mire az „Üvegtigris” felirat is láthatóvá válik, addigra már a karakterek is szépen egytől-egyig megjelennek a képen. Lali, Gaben, Róka, Csoki, Cingi és Sanyi társaságában egy olyan Isten háta mögötti helyen találom magam, ahol minden áldott nap semmittevéssel, sörözéssel és ökörködéssel telik. Ha nagyon trendi szeretnék lenni, azt hiszem, teljes nyugalommal állíthatnám, hogy „feelgood” (ezt a szót most használtam először és utoljára) atmoszféra veszi körül a szebb napokat is látott büféskocsit. Amikor pedig egy rendőrautó, távolsági busz vagy akár egy Chevrolet Impala parkol le fékcsikorgatva a bolt előtt, már tudom, hogy hamarosan egy újabb őrült figura fog mosolyt csalni az arcomra. És erről szól az egész film, különösebb történet nélkül adagolja a humoros jeleneteket, miközben érdekes karakterek hadát sorakoztatja fel.
Mint már fentebb említettem, ez a sitcom-fíling csak egyszer tudott igazán fogyasztható lenni, másodszorra már egy kis savanykás mellékízt is produkált. Ez a készítőknek is szemet szúrhatott, mert a harmadik felvonásra egészen megváltoztatták a receptet. Azt találták ki, hogy Lalinak elege lesz a szürke hétköznapokból, ezért elköt egy luxusautót, felvesz egy stoppost, aki mellesleg Szabó Erika, majd a kocsi tulajdonosának kiadva magát, elhajt annak budapesti házához, hogy megízlelje a gazdagok világának édes örömeit.
Ez a hirtelen környezetváltozás határozottan nem tett jót az Üvegtigrisnek. A Kaméleonra hajazó alapötlet pedig még akár működhetett is volna, ha újabb izgalmas karaktereket ismerhettünk volna meg, de ez a lopott autó tulajdonosának, Ferinek, és az ő feleségének, ill. szeretőjének hála, nem igazán valósult meg. A kreativitás hiányában pedig egyetlen lapra tettek fel mindent, ami nem más, mint az előzetesekben is erősen hangsúlyozott segg, ami megmenteni ugyan nem tudja a filmet, de mindenképpen segít rajta.
Azért az elszomorító, hogy ilyen trükkökkel kell becsalogatni az embereket a vetítőtermekbe, annak ellenére, hogy Szabó Erika színészileg is teljesen rendben van. (Kíváncsi lennék, hogy nélküle, vagy akár csak a fehérneműs jelenetei nélkül hányan váltottak volna jegyet a filmre.) Maximálisan meg lehetünk tehát elégedve vele, nem úgy, mint Kamarás Ivánnal, aki gyerekfilmbe illő ripacskodással csökkenti az amúgy sem éppen szárnyaló színvonalat.
A már ismert arcok a tőlük megszokott színvonalat hozzák. Illetve hoznák, ha sikerült volna legalább olyan szellemes párbeszédeket rittyenteni nekik, mint amilyeneket az első részben kaptak. De még ez sem jött össze, így ismét meg kell elégednünk a kocsi hátsó ülésén bujkáló, majd később a házban randalírozó Sanyival, akit itt is túlságosan soknak és erőltetettnek éreztem. Így történhetett hát, hogy végignéztem a filmet úgy, hogy akár egyszer is nevettem volna. Egy laza mosolyt persze többször is kiváltott belőlem, de ha idéznem kéne egy igazán emlékezetes poént, akkor bizony bajban lennék.
Nem bántam meg, hogy megnéztem, mert viszonylag kellemesen telt az a bő másfél óra, az viszont egészen biztos, hogy nem fogom újra elővenni az Üvegtigris 3-mat. Egyszer simán nézhető, bár már korántsem olyan humoros, mint az első rész, de a másodiknál azért jóval élvezhetőbb. A fanoknak bizonyára ez is tetszeni fog, nekem viszont ez most 5/10-nél nem ért többet.
