A finn filmesek hozták el nekünk ezt a megható történetet, mely a karácsonyi ajándékozás eredetének számtalan variációja közül az egyiket meséli el.

A hét éves Nikolas szülei és húga váratlanul halálos balesetet szenvednek, és a faluban nincs senki, aki hosszabb időre magához tudná venni szegényt, ezért közös megegyezéssel arra az elhatározásra jutnak, hogy minden évben, karácsony napján egy új családhoz költözik a fiú. Amikor eljön a költözés ideje, Nikolas a titokban elkészített játékait az előző családokban élő gyerekeknek ajándékozza, hogy évről-évre ezzel fejezze ki háláját. Ahogy azonban egyre jobban belejön az ajándékozásba, életét szinte már csak egyetlen dolog tölti ki: a karácsony szelleme.

Túl sok meglepetést nem tartogat a zsákjában, de kellemes időtöltést nyújt a Joulutarina. Nincsenek nagy csavarok és izgalmak, hanem egy lassú folyású, kedves történetet kapunk, ami akkor kezd el igazán érdekes lenni, amikor Nikolas a kissé különc Isakki mesterhez kerül. Az ő műhelye lesz ugyanis az ajándékok elkészítésének színhelye, ahol a fiú eleinte éjszakánként titokban szorgoskodik, de később, miután tragikus múltjára fény derül, a mester szíve is meglágyul, és mindenben az ifjú Mikulás segítségére lesz.

A legnagyobb bajom az volt a filmmel, hogy túlságosan szomorú hangulat uralja. Talán így akarták érzékeltetni, hogy a nehéz sorsú falusiak számára mekkora kincset is jelentenek a karácsonyi ajándékok, és hogy van valaki, aki gondol rájuk, de ezzel egy kicsit túlzásba estek. Persze nem csak búslakodásból áll a film, mosolygós pillanatai is vannak (elég csak a rénszarvasok befogásának jelenetére gondolni), de nem ezek vannak túlsúlyban. A karakterek rendben vannak, együtt lehet érezni velük, és a színészek is jól játszanak. Amit még ki kell emelnem, az a zene, ami remekül passzol a filmhez, és végre nem  ugyanazokat az ezerszer hallott karácsonyi dalokat halljuk.

Komorabb ugyan a kelleténél, viszont a szerethető karaktereknek és a hangulatteremtő zenének hála, A Karácsony története egy teljesen korrekt ünnepi film lett. Egy próbát szerintem mindenkinek megér, már csak azért is, mert nincs 80 perc a játékidő. 6/10