Mielőtt belevágnék egy kis magyarázat, hogy miért nem volt 2-3 évados írás. Kicsit összevissza néztem és ugráltam néhol részeket, mert pl volt olyan, amit tv-ben már 3-szor láttam. Így nem akartam róluk külön írni, mert hiányos lett volna néhol. Ez az évad viszont teljesen új volt, mert valahol ez előtt szállhattam ki anno.
A negyedik évad viszont ütött. Mondom ezt azért, mert eléggé mást hozott, mint az elődei, mert ugye itt jött el a nagy változás. Megmondom miért működött nálam és néztem sűrűbben, mint a harmadik szezont. Tele voltam kíváncsisággal, hogy kik lesznek az új csapattagok, másrészt pedig volt izgalom az évadban. Hajtott előre, fenntartotta a figyelmem.
Ott jött el az első negatívum, amikor a doki végre választott és kialakult az új csapat. Onnantól leültek az epizódok, tipikus House részek voltak, érdektelen ügyekkel. Mármint ennyi idő után (meg ezelőtt sem) a diagnózisokért néztem, hiszen már senkit nem érdekel, hogy "never Lupus" vagy autoimmun. Általában ki lehet találni a felénél, mi lesz a gáz. A második évadban jópár zseniális nyomozás volt, ezt a kártyát akkor fullra kijátszották, és ott stimmelt is. Most viszont már érdektelen többnyire, persze néha valóban felrázzák a figyelmet, de ebből van kevesebb.
Akkor ennyit a negatív hatásokról, és akkor nézzük azt, hogy a finálénál mennyire szökött az égbe a szívritmus. Mocsok izgalmas volt, éjjel néztem, estem ki a szemeimen, mert valahogy nem ezt néztem ki az írók tollából. Az érzelmi injekcióban is sokkal több kraft volt, a dráma oldalára billentve a mérleget. Nem, inkább úgy mondom, hogy a depresszióéra. A dupla finálé simán hozott egy baromi jó befejezést, 8/10 repül is rá.
Visszatérve az új csapathoz, a kiválasztásuk, H istenszerű játszadozása baromi élvezhető volt. Szakadtam jópárszor az egysoros oltásokon, itt még az újdonság varázsa miatt titokzatosak és egyediek voltak a karakterek. Sajnos miután választott közülök ez valahogy tovaszállt, mert 13-on kívűl, nem hogy a többiek, de egyelőre ő sem igazán bizonyult egyéniségnek. Csak vannak, csinálják a dolguk, elviselik H-t. De ettől még semmi érdekfeszítőt nem tudunk meg róluk. Illetve évad végén bedobnak egy konfliktus keltő izét úgy, hogy pf, ez most senkit nem hat meg. Rossz időzítés volt. Kutner, Taub? Sszz...hát nem erős karakterek egyelőre az biztos.
Sokak szerint a régiek visszahozása, erőltetett és kínos lépés volt. Szerintem meg pont, hogy működött, kellettek bele, mert a markáns karakterüket kitöltő űr a félidőnél elmúlt, szóval szüségszerűek voltak. Viszont nekem Foreman teljesen megkopott, mintha csak árnyéka lenne régi önmagának. Cameron és Chase hozták a szintet.
Ami önmagáért beszélt még azok a vendégszereplések voltak. Nézzétek meg alant a képet. Bazijó színészeket - jó, Fred nem az :) - hívtak egyes epizódokba, simán feldobva ezzel azok egyszínűségét néha. Álljon itt a képen láthatók neve: Michael Michele, Jeremy Renner, Ivana Milicevic, Fred Durst.
Kellett némi plusz gondolom, mert az új tagok eléggé zsákbamacskák voltak. De, hogy Durst a Limp Bizkitből hogy jutott el ide, arra kíváncsi lennék (hehe).
Szóval nekem bejött ez a szezon, és itt-ott azt mondják innentől hullámvasút, avagy lejtmenet jön. Majd beszámolok róla, hogy szerintem mi, de ez az évad megérdemel egy 8/10-et részemről.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.