Nem nagyon áradozott senki erről a filmről, ezért én se vártam sokat tőle, és talán ez is közrejátszott abban, hogy milyen jól elszórakoztatott a Centurion.
Neil Marshall rendező egy nyúlfarknyi ötletből építkezett, és nem azt mondom, hogy sikerült kihoznia belőle a maximumot, de azért szépen felépítette a filmet. Ami rögtön szimpatikussá tette számomra, az a viszonylag rövid, bő másfél órás játékidő. A történelmi filmek többségéhez képest nem akar nagyra törni; egyetlen célja a szórakoztatás, ami ugyan néha a hitelesség rovására megy, de ettől még egy izgalmas, gyors sodrású mozit kapunk, ami nem tesz felesleges köröket, nem viszi túlzásba a drámát és egy pillanatra sem válik unalmassá vagy giccsessé.
A történet egyébként annyi, hogy Róma nem bír magával, ezerrel terjeszkedik, így a kilencedik légió sem ülhet a babérjain, el is indulnak, hogy rendre tanítsák a pikteket. Azzal viszont nem számolnak, hogy áruló van soraikban, így szépen vereséget is szenvednek, aminek eredményeképpen összesen hat darab túlélője marad a légiónak. A kis csapat felveszi a nyúlcipőt, néhány pikt harcos pedig a nyomukba ered…
Erről a menekülésről szól a film, melynek során káprázatos helyszíneket járnak be hőseink. Igaz, nekik nem nagyon van idejük gyönyörködni a festői tájakban, mert csak rövid időkre állhatnak meg pihenni. Természetesen harcjelenetek is vannak kellő mennyiségben, amik során literszám dől a sötétvörös cgi-vér. A vágás gyors - néha túlságosan is -, de még az elviselhetőség határain belül mozog.
Nem csak az akciók, hanem az egész film gyors tempóban zakatol, s csak néha ül le rövidebb időkre. Nincsenek felesleges időhúzások, a karakterekről is csak annyit tudunk meg, amennyit feltétlenül szükséges. Ez persze kevés ahhoz, hogy megkedveljük őket, de a pörgés feledteti velünk a történet egyszerűségét.
Másfél órányi menekülés-bujkálás gyönyörű tájakon, véres harcokkal és minimális drámával. Ezt nyújtja a Centurion, ami semmilyen téren nem kiemelkedő, de egy korrekt, gyors iramú, izgalmas film, ezért egy 7/10 kijár neki.
