Avagy hogyan kell nyomasztó akciódrámát készíteni Michael Caine-el. A napokban beugrott, hogy van ez a bosszúfilm, ráadásul angol, úgyhogy még tökös is (gondoltam) és igazam lett. Egyébként témáját tekintve egyből a Gran Torino villant be Eastwooddal, de tényleg csak felületesen, mert az teljesen máshogy játszódik le, mint a szóban forgó film. Csak azért, mert itt is szemét fiatalok, herkás utcagyerekek ellen kell felszólalnia egy idős, háborút megjárt öregembernek.

Harry elég rossz környéken él, ahol az aluljáróból narkótól megvakult fiatalok szivárognak ki és be, mert az a törzshelyük. Legjobb barátjával ezek a fiatalok végeznek, a rendőrség "jó" szokásához híven semmit nem tesz, hiszen a védelem önvédelemre hivatkozva nyerheti az ügyet. Úgyhogy maradt az egyetlen út: az édes bosszú. Azért ne Taken-szerű vérbosszút képzeljetek el, mert egy 70-80 éves úrról beszélünk, de hidegvérrel szórja a töltényt az agyba, kecmec nélkül. Ridegen.

Miben a legjobb a film? A nyomasztó hangulatban. Az végig sugárzik, a reményvesztett kétségbeesettség, a tehetetlen emberek, akik kénytelenek elviselni, a drogos senkiháziak undorító tetteit. Anglia nyersségén most sem esett csorba, ezért nagyon bírom őket, mert nem sarkítanak vagy szépítenek semmin. A valóság sokkszerű és rideg hatásával szembesítenek, ami szinte hiba nélkül mindig beválik - nálam tuti. Most sincs másképp, van késelés, kíméletlen agyonverés, és persze a töltények igazságszolgáltatása. Mindezt természetesen kimérten kapjuk, semmi őrült tempó, csak a drámához igazított ritmus. A tűzharcok reálisak és szépen koreografáltak, profi az egész, látszik, hogy nagy figyelmet kapott.

Egyben a végére ez a lassúság talán kicsit túl lett erőltetve, mert oda valahogy nagyobb intenzitás járt volna. Persze lehet, hogy ezt csak én éreztem. A fordulat sem hiányzik a filmből, és talán nem megdöbbentő igazán, mégis abszolút passzol a cselekményvezetéshez.

Caineről mindenképp illik pár szót ejteni, mert legenda az öreg ez tény. Eastwood angol változata egy kissé (ebben). Remekül játszik, nem volt számára túlzott nehézségű jelenet szerintem, rutinból gyilkol. Aki még nagyot mutatott az Sean Harris, akitől szerzi a fegyvereket Harry. Attól a karaktertől kajak rettegtem, hihetetlen hitelesen hozta, és még meg is ijedtem egyszer. Kemény narkóst játszik a srác, aki díler, és konkrétan úgy kell elképzelni, hogy egy full ismeretlen öregember előtt belövi magát miközben üzletel vele. Iszonyat nagy mellékszerep. Remélem hallottátok a csattanást, mert innen egy kur*a nagy pacsi szállt neki.

A zenét megdícsérem még itt a végén, mert szépen kapcsolták vele össze a jeleneteket. Nyomasztott, beléd mászott, hogy feszengj, mert pontosan ezt kellett tennie. A téma hasonlósága miatt a Gran Torino személy szerint jobban bejött, de ez sem okozott csalódást, max nem számítottam ilyen szintű kimértségre. Érdemes megnézni annak, aki bírja az akciódrámát, pl Az Amerikai volt ilyen, amiről nem rég írtam. 7/10 lett a végére.