A kráterarcú Danny Trejo 66 éves korára megérte, hogy legenda váljon belőle, amit Robert Rodriguez alapozott meg neki 2007-ben egy kamutrélerrel. Úgy tűnik 3 év kellett neki, hogy elgondolkodjon, mit akar erre felépíteni egy egész estés mozihoz, de az én tippem inkább az volna, hogy egyik este beszívott a hawerjaival és 4 perc alatt összedobta a történetet, aminek a legfőbb mondanivalója az lett, hogy Machete kibaszottul kinyír mindenkit, a vérrel nem spórolva. Ehhez, azért úgy gondolta szól még pár nagyágyúnak, hogy az üres részeket dobják már fel egy kicsit, nehogy úgy kelljen éreznünk csorba az a forgatókönyv. Persze nyilván senki nem a mondanivaló miatt hullatott el pár könnycseppet, ennek a gyöngyszemnek a nézése közben, csak az eszetlen röhögését nem tudta kordában tartani, a monumentális akcióironikus túlzások miatt. Valahol itt érhette el a célját Rodriguez, mert a Machete veszettül szórakoztató A kategóriás B mozi lett.
Bizony, hiszen a sztori illegális bevándorlókkal, és azok sorsával foglalkozik, amellett, hogy Trejo leöli az összes Pendejot, afféle "erősebb kutya baszik" mentalitássall. Ha ez nem lenne elég, akkor természetesen az ő múltja is teret nyer, ami körülbelül annyi, hogy a családját megölte egy öreg, elhízott, saját nevére épülő műfajt teremtő, B-mozi sztár, akit nem említünk nevén hiszen mindenki pontosan tudja, hogy kiről beszélek.
A "minél nagyobb és coolabb arcokat szerepeltetek a filmemben versenyt", Stallone már megnyerte, de a Machete szereplőgárdájával Robert felzárkózott szorosan mögéje. A főhős mellett megmutatkozik Robert De Niro, aki erősen túljátszva élvezi a szenátor szerepét, emellett Mexikói testvér is akad (Cheech Marin), vagy épp egy ex-Miami Viceos Don Johnson, és akkor nem emítettem a dögös hölgyeket, akik közül Michelle Rodriguez a kiemelkedőbb, hiszen Jessica Alba, a Machete-rajongáson és egy cgi-vel helyettesített meztelen jeleneten (ahol semmi nem látható kb) kívül, mást nem nagyon tud felmutatni. Lindsay Lohan viszont megmutathatta, hogyan szokott kinézni egy átdrogozott éjszaka után és szilkont villanthatott, ráadásul apácaként is kipróbálhatta magát. Neki több nem is kellett.
Az a necc a Machetében, hogy a direkt túlzónak szánt jelenetek nem mindig érik el azt a hatást, amit ezekben a művekben meg akarnak nekünk mutatni. Hiszen vérfröccsöktől duzzadó fejlevágásokat, pisztollyal véghez vitt szemeltávolító műtétet, vagy épp vértől csöpögő kardokat látunk maximális mértékben, ezért a kifigurázás néha úgy érezzük, abba a hibába esik, mintha túl lőne a célon. Hála Szűz Mária fiának, azért ebből van kevesebb, és nem teszi élvezehetetlenné a filmet.
Inkább pont ezektől lesz vicces, de a direktbe szánt poénok sem elhanyagolhatóak, főleg, ha azt egy hazánkból származó fickó szájából halljuk, akkor még kellemesebb. Az akciókkal úgy voltam, hogy akadt remek, volt gagyibb, és volt pont ettől hangosan röhögős is. Mindenki döntse el maga, hogy ebből neki melyik tetszik. A végére hagyott "nagy csata" jelenet, néha már szánalmasan viccesre sikerült. A rendezésről még annyit, hogy van mikor az jön le, hogy Rodrigueznek abszolút nulla elképzelése volt, és csak felvett pár random jelenetet, amit egymásra dobált, viszont ebben az a jó, hogy úgy érezzük, mintha pont ez lett volna a koncepciója.
"Machete don't text!"
Őrült szórakozás lett a Machete, szinte majdnem teljesen olyan, amire vágytam, dehát semmi sem lehet tökéletes, így ha el akarom kerülni a felfelé kerekítést, akkor nem adok 8 pontot "csak" egy erős 7/10-et (esetleg még fél pontot). Viszont, aki imádja ezt az agyeldobós, zúzós műfajt, annak megvan a következő mozizás dátuma, vagy a következő favoritja, amit dvd-n odacsaphat a Grindhouse gyűjteménye mellé.
