Az angolok odabasznak, ahogy illik, ők már csak ilyenek. Arról beszélek, hogy olyan a sorozat, mintha a Skinst megfűszerezték volna némi horror/thriller beütéssel. Kicsit sarkítok, de képzeljétek el, hogy milyen lett volna a Heroes ha van tökük a készítőknek és ezt nem is felejtik el? Gondolom megvan, na, az angolok bizony megcsinálták.
Egy dolgot lehet sajnálni, hogy csak! 6 rész az első évad. Azért basszus, mert annyira magas fordulatszámon pörög, amit néznék egész éjjel. Akkor vegyük a történetet: akad itt 6 arc, akik fiatalkorú bűnözők (magyarul tinik, akik szarságokat csináltak), és hát pont le is kapcsolták őket a saját szarságaikért. A következmény pedig, hogy közmunkát kell végezniük. Az első napjukon elkapja őket valami durva vihar, betalál egy villámcsapás, és puff, valami történik velük, amitől különleges képességeik lesznek. És hát hiába, de itt most nem mintagyerekekről vagy elnyomott lúzerekről van szó, hanem drogos fiatalakról, kétes erényekkel. A lényeg, hogy szép lassan mindegyikük rájön mire képes, közben meg csak élnek és megismerik egymást, meg a másik életének egy szeletét. Amolyan Skins szerűen, mert az angolok ebben jók, komolyan.
A képességek faszák, senkitől sem venném el a felfedezés örömét, úgyhogy ezek maradjanak lefedve. A horror/thriller beütés azt takarja, hogy összetűzésbe kerülnek a felügyelőtisztjükkel, akinél a vihar azt érte el, hogy bekattant. Ergo, szinte 28 days later zombi lesz belőle. Ebből lesz a hézag, amin aztán agyalhatnak, hogyan oldják meg. A lényeg, hogy a baromi magas humorfaktor mellett, izgalmas és feszültségteljes a Misfits, amin egy karakter sem ront, sőt éppen, hogy emel rajta. A színészekkel telibe találtak a készítők. Robert Sheehan beszólásaitól nem egyszer borultam ki a fotelből. Az arrogáns seggfej és a tökéletesen cinikus fasz egyvelegével totál meg lettem győzve. A csajok is remekül rázzák hozzák, amit tudnak, és a nyomorék srác is pont annyira esetlen, hogy ne váljon idegesítővé. Nathan Stewart-Jarrett (Curtis) pedig a legzúzósabb részt hozza simán.
Egyébként kevés pénzből született a Misfits, amit néhol látni rajta, de tökéletesen kiegyensúlyozzák. Gondolok itt a gyönyörű állóképekre, amikkel átvezetnek például. Az írók pedig értenek a munkájukhoz. De talán a legjobb mégis, ahogy egységet kovácsolnak a csapatból, és a kapcsolatokat életszerűen ábrázolják. A humor meg körbeveszi mindezt.
Egy kicsinyke negatívumot tudnék csak felhozni, az pedig az itt-ott feltűnő kiszámíthatóság. Nem reflexszerű, csak ha figyelsz, akkor előre tudhatod a választ. Például a finálénál is sejthető, amire végig gyúrtak, de még így is faszán jönnek ki belőle. Szóval ez tényleg csak halványan árnyékolja be, az átütő nyersséget.
Ami nekem még nagyon bejön, az az angol akcentus. Például a tunkóbb csaj, elég parasztul ejti néha a szavakat, de valahogy ettől hangsulyósabb az egész. Nathan beszólásai pedig önmagukban Emmy-t érdemelnének. Aztán, ami miatt végül egy ponttal feljebb kúszott az értékelésem az a Soundtrack. Lehet, hogy a Breaking Badnek jó zenéje van, sőt, a Mad Mennek is, meg még lehetne sorolni, de hogy az angoloknak ehhez külön érzékük van az holtbiztos. Annyira el van találva mindenhova a zenei betevő, hogy már azért külön élvezetet nyújt a nézése. A poén részeknél a leghatásosabb, de amikor akció van, akkor meg ezerrel feljebb rántja a pulzusod. A Girl You'll Be a Woman Soon kétféle verziójának használata előtt pedig fejet hajtok. Akkora ötlet, hogy fú.
Így a Misfits feliratkozott a legkedveltebb sorozataim közé, úgyhogy a végítélettel nem is húzom tovább, az első évad 9/10-es szórakozás.
