Ez az az eset, amikor végig érzed, hogy valami hiányzik. Nem feltétlenül tudod eldönteni, hogy mi, csak ott motoszkál benned, hogy ez így nem az igazi. Ez tökéletesen illik A szólistára. Egy realista August Rushnak indult, aztán levetkőzte magát és teljesen más lett belőle. Mintha nem is tudta volna pontosan a rendező, hogy mi a fenét akar kihozni ebből a drámából. Ezt érezni rajta.
Steve Lopez (Robert Downey Jr.) író az L.A. Timesnál, aki egy irdatlan biciklis bukta után összefut a hajléktalan Nathanielel (Jamie Foxx) az utcán, aki hegedűn játszik. Felismeri, hogy a fiú tehetséges, elkezd a múltja után kutatni majd felkarolja. Mindezt persze azért, hogy egy érdekes cikket faraghasson a történetéből, hiszen az mindenkinek van. Az övét pedig a skizofrénia és a hatalmas zene iránti szeretet veszi körül, szóval nem átlagos. Aztán a végére kialakul egy furcsa barátság.
Vannak jó, megindító drámák, élettörténetek, viszont ebből nekem hiányzott a lélek. Felépített maga körül mindent, de belül üres maradt, hiába akarta bennünk nyomatékosítani a sorsot, a nyomorúságot. És míg az August Rush esetében működik a zene, létrehoz érzelmeket, itt ez mellé ment, nálam legalábbis. Nem szép a zenéje, nem telít meg érzelmekkel, nem gondolom, hogy ő egy kivételes tehetség. Ez pedig a film rákfenéje amiből a végén sem tud kigyógyulni.
Az üresség nem Downey Jr.-on múlt hiszen ő mindent megtesz, nem volt bajom a karakterével. Remekül tud bánni a komolyabb szerepekkel, nem csak Vasember szintű lazaságra képes, ezt már bizonyította többször. Viszont az nyílvánvaló, hogy Jamie Foxx-nak nem ment a karakter. Egyszerűen kevés hozzá, hogy kombinálja az érzelmeket a betegségével. Nem tudta átadni rendesen, csak botladozott össze-vissza, súlytalanul lebegett a vásznon. Catherine Keener tűnt fel a főbb mellékszerepben, és tudta is, hogy mi a dolga.
Ő is érzi
Ami még zavaró volt, hogy a hajléktalanságot sokszor annyira a képünkbe nyomták, hogy az már kellemetlen volt. Értettem volna anélkül is, hogy megrágják helyettem és a számba adják. Emellett azért volt egy-két érdekes pillanata, és a végén, még az Üres város is bevillant, de nem tudott rendesen lekötni az említett negatívumok miatt.
A főszereplők miatt kifejezetten érdekelt, hogy mit hoznak ki belőle, de ez így csalódás lett, 5/10-nél nem tudok rá többet adni. Kár érte.