Na, erre nem számítottam! Igaz, hogy csak jókat hallottam erről a bábfilmről, de valahogy mégse hozott lázba. Ma viszont könnyed szórakozásra vágytam, ezért a Fantastic Mr. Fox-ra esett a választásom. Eleinte furcsa volt, nem igazán tetszett, amit láttam, de az idő múlásával egyre szélesedett a mosoly az arcomon, és a végére már beláttam, hogy nemcsak Róka úr, hanem az egész film fantasztikus, hiszen másfél órára visszaadta a gyerekkoromat.
Roald Dahl könyve szolgáltatta hozzá az alapanyagot, melyben a csirketolvaj Róka úrnak új állás után kell néznie, mert úton van a gyerek, és jelenlegi munkája túl veszélyes a családra nézve. Így lesz belőle újságíró, akinek még évek múltán is hiányzik régi élete, ezért úgy dönt, hogy bevállal még egy utolsó melót. A három szomszédos farmer viszont nem nézi tétlenül, hogy valaki rájár a csirkeállományra, tehát hajtóvadászatot indítanak Róka úr ellen, melybe egyre több állat keveredik bele. Hősünknek bizony nagyon fantasztikusnak kell lennie, mert ahhoz, hogy megmentse barátait, túl kell járnia az emberek eszén, miközben a családi problémákat is el kéne simítania.
Hazánkban nem túl ismert ez a mese, pedig nagyon humoros és fordulatos, ráadásul tele van szerethető karakterekkel, akiket érdekes módon nem CGI-vel, hanem stop-motion technikával keltettek életre. Tudjátok, ez az a technika, amikor beállítják a bábokat, lefényképezik, elmozdítják picit, megint lefényképezik, és így hoznak létre mozgóképet, sok-sok állókép gyors vetítéséből. Nagyjából feleannyi képkockát láthatunk másodpercenként, mint normál esetben, ezért a mozgás kicsit darabosnak hat, de elképesztően hangulatossá teszi a filmet. A bábok (amikből több mint 500 készült) részletgazdag kidolgozása és a szép hátterek is hozzájárulnak az elsőre talán picit furcsa, ám mégis nagyon kellemes légkörhöz, mely, ha nem is rögtön az elején, de rövid időn belül magába szippant minket is. Mindez kiegészítve néhány remek dallal olyan érzést eredményez, hogy legszívesebben mi is együtt ásnánk a több kilométer hosszú alagutakat Róka úrral és barátaival.
Érdekesség továbbá, hogy a szinkront nem stúdióban vették fel, hanem a filmben lévőkhöz hasonló valós helyszíneken (csatorna, tanya stb.) A karakterek olyan színészek hangjain szólalnak meg, mint George Clooney, Meryl Streep, Owen Wilson, Bill Murray vagy Willem Dafoe, akik egytől-egyig kiváló munkát végeztek.
Lehetne még fényezni, de felesleges. Inkább térjünk rá arra a nagyon kevés kis dologra, amik nem tetszettek vagy csak nem igazán értettem őket. Az egyes állatok testmagasságában fennálló arányokat elég lazán vették a készítők, ezt pedig úgy kell érteni, hogy például a patkány magasabb a rókánál. A másik dolog, amit kiemelnék, a közeli képek túlzott használata párbeszédeknél. Igaz, hogy ilyenkor csodálhatjuk meg igazán a bábok részleteit, de folyton csak szemből mutatják őket, és ez nem a legjobb beállítás, sokszor egészen félelmetesnek hatnak. Szerencsére ezeknél nagyobb „hibákkal” nem találkoztam.
Hogy a lomposba nem láttam én ezt eddig? Nem tudom, mindenestre senkinek sem ajánlom, hanem egyenesen kötelezővé teszem a megnézését. Kicsik és nagyok számára egyaránt remek szórakozás, amit időről-időre újra elővesz az ember. Bűn kihagyni, ezért adok is rá egy nagyon erős 8/10-et.
