A horrorfilm lényege, hogy folyjon a vér, és minél extrémebb halálnemekkel botránkoztassa meg a borzongásra vágyó nézőt, ehhez pedig számtalan eszközt felhasználtak már a filmesek a gyilkos videokazettától kezdve a halálhozó mobiltelefonig. Néhány eszement művészlélek azonban minden eddiginél messzebbre merészkedett, és létrehoztak egy olyan filmet, melyben – a címből adódóan – egy öntudatra ébredt gumiabroncs fog megvadulni, hogy elpusztítson mindent és mindenkit, aki az útjába kerül.
Szörnyfilmek már az ’54-es Godzilla előtt is léteztek, melyek közül a leghíresebb az amerikai King Kong (1933) volt. Az ’50-es évek végén egy igencsak érdekes ötlet pattant ki Willis O’Brien agyából (akinek mellesleg a Kong speciális effektjeit köszönhetjük). Kitalálta ugyanis, hogy visszahozza a mozikba az óriásgorillát, akinek a folytatásban egy hatalmas, különböző állatok testrészeiből összetákolt szörnyeteggel, Frankensteinnel kellene megküzdenie. Az amerikai stúdiókat azonban – vajon miért? – cseppet sem érdekelte a dolog, ezért a projekt hosszú bolyongás után Japánban kötött ki, ahol a Toho stúdió fejesei végül rábólintottak, azzal a feltétellel, ha Frankensteint Godzillára cserélik…
A történet szerint egy gyógyszeripari cég vezetője óriási felfedezést tesz egy eldugott szigeten: nem elég, hogy különleges, nyugtató hatású bogyókat talál, de egy hatalmas szörnyeteg létezése is a fülébe jut. Rögtön el is küldi két emberét a szigetre, hogy próbáljanak meg több bogyót kicsikarni a szűkmarkú bennszülöttekből, de ami még ennél is fontosabb: ha meggyőződtek róla, hogy valóban létezik, akkor fogják el King Kongot, majd szállítsák Japánba. Sajnos a hajóút során problémák adódnak, aminek következményeképp az elszabadult gorilla kontrollálhatatlanul a szigetország felé veszi az irányt. Időközben Godzilla is előtör jégbörtönéből, és hogy még nagyobb legyen a felfordulás, szintén Japánt veszi célba.
Erre nem számítottatok, mi? Én konkrétan fél órán keresztül fetrengtem a földön, miután megláttam a posztert, majd lenyomtam a lejátszó Play gombját, és újabb fél órán keresztül fröcsögött az orromból az Argus Strong. Ez ugyanis egy kb. 25 perces, fekete-fehér rövidfilm, méghozzá trash, de a legelvetemültebb fajtából, melyet a legelborultabb spanyol filmesek dobtak össze, minden tiszteletemet kiérdemelve ezzel.
A történetet nem nehéz kikövetkeztetni a címből, de egy kicsit bővebben így hangzik: Háromfős kutatócsoport indul az űrbe, hogy megtalálják egy szörnyű gyerekbetegség ellenszerét, ám a perverz Dr. Dickinsont gammasugárzás éri, melynek következményeképpen egy péniszfejű szörnyeteggé mutálódik, majd az űrhajót visszafordítva a Föld felé veszi az irányt, ahol rátámad mindenkire, de főleg arra, akinek csöcse van.
Ehhez nagyon sok mindent nem lehet hozzáfűzni… Hihetetlenül vicces az egész - aki egy kicsit is fogékony az abszurd humorra, az garantáltan szakadni fog. Pihenésre nincs idő, mert szünet nélkül jönnek az újabb és újabb őrültségek, melyek a sci-fitől kezdve a horroron és az akción át, egészen a romantikusig minden műfajt kiparodizálnak. Ha már a díszleteken és a jelmezeken nem röhögöd magad halálra, akkor a párbeszédek és a zseniális színészi alakítások segítenek majd hozzá, de az i-re a pontot az elképesztő effektek teszik fel. Hibái természetesen vannak, de igazából azok is csak hozzátesznek az élményhez.
Hogy lehet-e ezt még fokozni? Bizony, hogy lehet! A készítők ugyanis olyan körültekintőek voltak, hogy még a legújabb őrületről sem feledkeztek meg, így ha a képen villódzó jelet látsz, akkor itt az ideje felkapni a 3D-szemüveget! Ezt leginkább azoknak tudom ajánlani, akik nem bánják, ha egy mutáns pénisz az arcukba spriccel…
Akárhogy is nézem, ennek a filmnek nincs támadható pontja. 25 perc tömény szórakozás, amiben a horror mellett még számos műfaj és stílus kapja meg a magáét, mégsem érezzük zsúfoltnak - minden nagyon a helyén van benne. Talán furcsa egy trashfilmre ilyet mondani, de minden egyes képkockáján látszik, hogy mekkora igényességgel és odafigyeléssel készült. A "3 dimenziós PéniszVízió technikával" létrehozott alkotás legnagyobb hibája, hogy egy órával rövidebb a kelleténél, ezért az értékelésem 9/10.
Ízelítő a bátraknak:
