Okkult kalandok a romlás szigetén

Nyomozás és szaglászás, talányok és rejtvények, brutális halálesetek, lélegzetelállító környezet és egy nagy adag misztikum. Címszavakban valahogy így lehetne összefoglalni a The Vanishing of Ethan Cartert, ami egy nem hétköznapi ügy felgöngyölítésére invitál minket, azaz Paul Prosperót, a természetfeletti képességekkel rendelkező nyomozót, kinek bőrébe bújva egy eltűnt kisfiú nyomába eredünk, és hamarosan egy hullákkal kikövezett rejtély labirintusában találjuk magunkat.

Rettegés és rémület az Őrültek Házában

Az Outlast röviden összefoglalva egy belsőnézetes túlélő-horror, ami egy elmegyógyintézetben játszódik. Ez így nem hangzik valami érdekesen, de a Red Barrels csapata annyira ráérzett valamire, hogy gyorsan pontosítanom kell: Az Outlast egy olyan belsőnézetes túlélő-horror, aminek már az ikonjára is remegő kézzel lökdösöd oda a kurzort, mert a készítők még ebből az elcsépelt témából is olyat alkottak, amitől gyakran megtelik tartalommal a pelus. A történet szerint egy egyszerű riporter bőrébe bújva igyekszünk felderíteni a Mount Massive Elmegyógyintézet falai között folyó disznóságokat, ám a nyomozás pillanatok alatt szörnyű rémálommá válik.

„In my restless dreams, I see that town…”

Röpke tíz évvel ezelőtt a KONAMI kultikus horrorjáték-sorozatának legismertebb és legtökéletesebb epizódja, a ’Silent Hill 2’ első megjelenését követően egy kibővített tartalommal és tovább csiszolt grafikával felturbózott rendezői változatban is elérhetővé vált a rettegésre és vérre szomjazó játékosok számára. A „Restless Dreams” azaz „Nyugtalan álmok” alcímet viselő kiadás pedig egy könyörtelen testi-lelki tortúrának vet alá bennünket, miközben a legvadabb és legabszurdabb rémálmokból táplálkozó játékvilág egy elképesztően összetett, megrázó és elgondolkodtató történetet tár elénk. Egy olyan történetet, aminek már a bevezető képsorait látva is a jeges borzongás fut végig a hátunkon.

Mi történne akkor, ha éppen nyaralásunk közben törne ki az apokalipszis? Képzeljük csak el, üdülünk egy Hawaii-hoz hasonló helyen, esténként színes koktélokat iszogatunk, majd a csinos bikinis nőkre kacsintgatásunk közepette megpróbálunk alkohollal kikapcsolódni, amikor is egyszer csak elszabadul a pokol és azon kapjuk magunkat, hogy az idilli nyaralásnak bizony azonnal vége van és rögtön megkezdődött az, ami minden béketűrő ember rémálma: mégpedig a könyörtelen túlélés, amelyet véresszájú és kellőképpen idegbeteg zombik keserítenek meg még jobban. Nos, ha valaki kíváncsi erre az élethelyzetre, annak mindenképpen ki kell próbálnia a Dead Island című játékot, ugyanis pontosan ezzel a felütéssel indít. 

Az elborult elméjű American McGee hosszas hallgatás után visszatért, és magával hozta kedvenc figuráját, a sovány, sápadt, sötét hajú lányt a véres konyhakéssel, azaz Alice-t. A rémálmok folytatódnak, mi pedig remegő kézzel kattinthatunk a Play gombra, előre félve a sötétben megbújó borzalmaktól és groteszk teremtményektől, egyúttal pedig gyermeki kíváncsisággal tapadhatunk a képernyőre, azt latolgatva, hogy ezúttal vajon miféle csodák várnak ránk a nyúlüregen innen, és túl?

"A rémálmok folytatódnak"

Játékokról nem írtunk még, hát ennek is eljött az ideje. Feltételezem, hogy mindenki hallott már a Resident Evil szériáról, de azért megpróbálom nagyon röviden összefoglalni az alapszituációt: Néhány tudós véletlenül agyatlan élőhalottá változtatja a fél emberiséget, akiknek eltökélt szándéka a másik felet megenni reggelire. A vírust még nem sikerült megfékezni, de ez nem jelenthet problémát, ha olyanok dolgoznak az ügyön, mint az első részből ismerős Chris és újdonsült társa, Sheva, akik annak ellenére, hogy leginkább egy halivúdi álompárra emlékeztetnek, előszeretettel csapják szét a zombihadakat. Fordulatokban bővelkedő afrikai kalandtúrájuk során régi és új ellenségekkel találják szemben magukat, miközben a Christ kísértő múlt darabkái is a helyükre kerülnek.