Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg


Rocky (1976)

2011.03.23. 00:26 Gevin

Stallone írói vénájának első szárnycsapása volt az olasz bokszoló életének papírra vetése, amely a legjellemzőbb sportdrámai klisékre szép nagy ívből tesz, miközben azért a műfaj fontosabb pontjait magában foglalja, sőt. Precízen építkezve tárja elénk, egy magával elégedetlen 30-as bokszoló életútját, aki már régen letett a nagy lehetőségről, majd mikor az a semmiből besétál hozzá, a meghökkenéstől egyszerűen csak kapkodva elutasítja. A Philadelphiai külvárosi szegénynegyed atmoszférája egyszerűen gyönyörűen nyugodt és csendesen kilátástalan, amibe Rocky Balboa tökéletesen beleillik.



A kamerák mögött helyet foglaló urat, John G. Avildsennek hívják, aki a Rocky V-öt és a Karate kölyköt rendezte a tárgyalt produkció mellett, de felesleges lenne vitákba bonyolódni, a Rocky lett a legtökéletesebb műve, amit annyira tisztára csiszolt, hogy végül kultikus magasságig jutott vele, tehát mindenképpen célba ért. A Rocky legfőképpen dráma, a csóró negyed körképe, igazi odavaló gengszterekkel, tizenéves utcagyerekekkel, csavargókkal és alkoholistákkal, valamint egy megélhetésért bokszoló olasz csődörrel, akit mindenki ismer a környéken.

Rideg utcák, póznák fényében áztatva kúsznak a maguk nyugodt tempójában a képernyőre, s ezáltal szívnak minket magukba. Az olykor tökéletes félhomályban úszó világítás építi fel a film szilárd vázát, amelyet a határozott és gyönyörű operatőri munka biztosít be végérvényesen. Bizony, a Rocky nem csak a húspüföléstől és attól a bizonyos upbeat soundtracktől maradt emlékezetes és ragadt be a poros kultfilmlista címei közé. De mennyire nem. A karakterek stabil, biztos lábon állnak, a jellemük szinte kidomborodik a vászonról, érezni az életük ívét, ami csak a legritkább esetben tart felfelé, és akkor sem sokáig. Pont ezért óriási lehetőség és szerencse ami Rockynak megadatik, persze ő természetes történésként fogadja, legalábbis annak leplezi, miközben ökölbe szorítja a kezét és felkészül élete esélyére - ami valószínűleg az egyetlen. Közhelynek hangzik, és talán részben az is "a lehetőség", de ebben a környezetben - csótányok és legyek között - mégis hiteles mederbe sodródik. A bőrdzsekis, kalapos bunyós kénytelen a kevéssel beérni, próbál beletörődni élete letargikus hömpölygésébe, amit a helyi gengszterfőnöknek végzett verőlegény melóból igyekszik fenntartani. Majd Apollo Creed a jelenlegi világbajnok, kinézi a jó hangzású nevet - reklámfogás reményében - a jelöltek közül, majd közli: " A harmadik menetben kiütöm."

Stallone nem a mély drámázásról híres, egy kibaszott tesztoszteronteremtő akciósztár, épp ezért emelkedik ki alakítása, mert nemes egyszerűséggel jól csinálja. Abszolút megértjük az önmagával szembeni fenntartásait, végig megmarad annak, ami, még akkor is ha kifejezetten gyenge a bokszjelenetekben - ahogy az edző is mondja, csapkod és dülöngél jobbra-balra. Carl Weathers jókora fölénnyel teljesít, amikor bunyóról van szó, hiába csak mellékszereplő és nagyságát is kellőképp érzékelteti. Adrian (Talia Shire) és Rocky romantikázása néha a vontatottság előszobájába merészkedik, néhol túlhúzva a valóban szükséges időintervallumot, de amikor elérünk a végjátékhoz, akkor megértjük miért teszi mindezt.



Miután látjuk a klasszikussá formálódott - már minden lehetséges módon kifigurázott - montázst a felkészülésről, elérkezik a mérkőzés, aminek aztán a végkimenetele a lehető legügyesebben kerüli ki a mindenki által várt befejezést. Profin megírt és vászonra festett ábrázolás. Azzal a tudattal, hogy az igazi győzelemhez szükségtelen nyerni, - az egyedüli kérdés az, hogy mi magunk mivel tesszük egyenlővé a saját győzelmünket. Ettől válik Stallone sportdrámája a 70-es évek egyik alapkövévé, amiből aztán több tucat sportfilm merít a jövőben. Miközben a Rambo inkább mészárlással átitatott mondanivaló, a Rockyban van valami hétköznapi dicsőség, amely az egyszerűségével válik emberivé. 8/10.

komment

Címkék: sport klasszikus rocky dráma filmkritika 8/10

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása