Ahogy az a címből is kivehető, a sorozat egy család nem éppen hétköznapi kalandjait meséli el, ez a család pedig nevezetesen a Mézga család, melynek tagjairól szintén nem mondható el, hogy átlagosak lennének. Kezdjük mondjuk Aladárral, a família legfiatalabb tagjával, aki bár csak 12 éves, máris egy zseni agyával rendelkezik, és szabadidejében olyan kütyüket gyárt, amikkel például kapcsolatba tud lépni a XXX. századi leszármazottjával, MZ/X-szel. A családfő, Géza, fiával ellentétben nem az éles elméjéről híres, ellenben szívesen veszi igénybe köbükunokája, MZ/X által a múltba teleportált kütyüket, melyek mindig hangos csörömpöléssel érkeznek, mivel Géza rendszerint elfelejti kinyitni az ablakot. Felesége, Paula a legjózanabb családtag, aki szinte minden egyes epizód végén megbánja, hogy nem a Hufnágel Pistihez ment feleségül. Végül itt van még nekünk a „vizes agyú” Kriszta is, Aladár nővére, aki előszeretettel idegesíti öccsét, gyakran pedig a nézőket is, például a gitárja segítségével. Háziállatokból sincs hiány Mézgáéknál, van neki kutyájuk: Blöki, macskájuk: Maffia és Aladárnak még egy kísérleti egere is akad: Kompót. Rajtuk kívül még egyetlen szereplőt kell megemlítenünk, az elmaradhatatlan Máris szomszédot, aki eleinte még Mézgáék mellett, ám a későbbi évadokban már alattuk lakik.

Akár hiszitek, akár nem, ez egy anime. Na jó, ha igazán pontosak akarunk lenni, akkor a spanyol-japán koprodukciós rajzfilm a leghelytállóbb megfogalmazás, de ez mit sem változtat a tényen, miszerint gyerekkorom(runk?) nagy meséinek jó részéhez bizony nem kevés köze volt ázsiai barátainknak.

A sorozat Jules Verne azonos című regénye alapján készült, és bár gondolom, senkinek nem kell bemutatni, azért felvázolom, csak a rend kedvéért. Albionban járunk, ahol egy bizonyos Willy Fog éppen új cselédekre tesz szert a cirkuszból megszökött Tico és Rigodon személyében. Később a klubházban érdekes téma üti fel a fejét a gentleman-ek közt, azon tanakodnak ugyanis, hogy meg lehet-e kerülni a Földet 80 nap alatt? Mindenki nagy meglepetésére Willy bejelenti, hogy még aznap felkerekedik, és pontosan 80 nap múlva visszatér földkörüli útjáról. A klub tagjai pedig fogadást kötnek, hogy ha valóban sikerül Fognak, akkor mindenki kiperkál neki 20.000 fontot.

Feltételezem, nem én vagyok itt az egyetlen, aki kiskorában, miután felhörpintett egy adagot a gumibogyószörpnek kinevezett málnaszörpből, a haverjaival együtt eszetlen ugrándozásba kezdett az udvaron. Hiába, a pattogó mackók óriási népszerűségnek örvendtek idehaza a ’90-es évek hajnalán, és bárhogy bömböl, tombol, zúg a víz, a Gumimacik mindig is az egyik legszerethetőbb rajzfilmsorozat marad. 

A Disney minden értelemben kitett magáért, amikor '94-ben megszülte Az oroszlánkirályt. A dramaturgia legszélesebb skáláján szinte mindent felvonultat: nevettet, elszomorít, tanít és mindezt könnyedén, ritmusos dinamikával teszi, miközben becsempészi mondanivalóját a gyermekek lelkébe - és később a felnőttekébe talán még jobban. Az oroszlánkirály az all time tökéletes rajzfilmek egyike, amely sosem fog kimenni a divatból vagy feledésbe merülni, mert azokkal a témákkal foglalkozik, amik mindig is az ember lelkületének szerves részét képezték.

"A mesék, amiken felnőttünk rovatunk első cikkén felbuzdulva HavasiG úgy döntött megosztja veletek egyik kedvenc gyerekkori favoritját. Olvassátok nosztalgiával - Gevin"

Thundarr, a barbár az egyik kedvenc gyermekkori rajzfilmem. Tizenéves vidéki srácként a 80-as 90-es évek fordulóján nem sok mindenkivel tudtam megosztani a rajongásomat, azonban kétségkívül nagy hatással volt rám, a Magyar könyvklubból benindzsázott Sárkánydárda Krónikák mellett ez volt a másik meghatározó élményem, ami a fantasy műfaj felé sodort - bár akkoriban ezt inkább úgy éltem meg, hogy “Mekkora menő már a gagyi Tom&Jerryhez képest!”.

Egy bagoly huhogása hasít bele az éjszaka csendjébe. A kopasz fák elaszott, sápadt kézre emlékeztető göcsörtös ágai könyörgőn nyúlnak az ég felé, míg ijesztő árnyékukat hosszúra nyújtja a felhős égbolton pislákoló Hold fénye. Lassan vékony köd ereszkedik a régi épületek korhadt deszkái köré, és ha mindez még nem volna elég kísérteties, a környéket egy szellem tartja rettegésben, az emberek éjszakánként pedig már ki se mernek lépni az utcára. Úgy tűnik, a város egyik régi legendája elevenedett meg. Hmm... Ez úgy hangzik, mint egy rejtély! Még szerencse, hogy épp a városba érkezett a Rejtély Rt., egy négy fiatalból és egy dán dogból álló csoport – engedjétek meg, hogy az eredeti nevükön szólítsam őket -, Freddy, Daphne, Velma, Shaggy és Scooby-Doo.

Erre most mit mondjak? Fogtak egy valag akciójelenetet, temérdek szuper- és antihőssel, majd írtak köré egy felületes sztorit, hogy azért legyen meg a keret és kiadták egy hosszabb sorozatepizódnyi játékidővel. Ez itt a helyzet kérem.


Grrrrr!