A harmadik évad annyira egy jelentéktelen rakás szar volt, hogy nem is írtunk róla, inkább szép csendben vártuk a sokkal jobbnak és érdekesebbnek ígérkező negyediket, ami aztán minden lett, csak sokkal jobb és érdekesebb nem. Ennek ellenére most nem megyünk el mellette szó nélkül. De nem ám!
Just a Piece of Madness
Az első évad kommersz középszerűségét látva talán az írók is rádöbbentek, hogy nem fog működni, ha a tavalyi tendenciát követve idén is minden rész végén kiderül, hogy valamelyik főszereplő szellem és tádááá…, hanem ennél enyhén szólva többre vágyik a jó érzésű horrorkedvelő. Így aztán a második évadra mintegy vérszemet kapva elég bőkezűen válogattak a horrorklisék svédasztaláról, méghozzá olyannyira, hogy a nagy része egész egyszerűen lecsorog a tányérról. Nincs meg a kellő kohézió, ami összetartaná az egymással párhuzamosan haladó történetszálakat, melyek közül egyik misztikusabbnak akar látszani, mint a másik; az egyedüli kapocs az elmegyógyintézet. Az elmegyógyintézet, ahol a nővért megszállta a Sátán, ahol az orvos egy emberkísérleteket végző náci doktor, ahol a pszichiáter egy sorozatgyilkos és ahol szörnyek tanyáznak a környező erdőben.
Ha mértéktelen aberrációról, perverziókról, morbid megnyilvánulásokról van szó, akkor a Murphy-Falchuk párosra maradéktalanul lehet számítani ez most ismét bebizonyosodott. A tavalyi év számomra egyik legkellemesebb - és egyben legőrültebb - meglepetését szállították a Kés/Alatt kiötlői és idén sem voltak restek kiteríteni beteges fantáziájuk újabb korcs teremtményét. Az első évadból megismert színészek nagyobbik fele is velük tartott, hogy egy teljesen új, friss történetben, más karakterek bőrébe bújva hozzák el minden héten az őrületet. Szó szerint, hiszen a második évad alapfelütése szerint egy elmegyógyintézet falai közé vezetnek a képkockák, hol jelen időben, hol pedig 1964-ben, a múltban. Az első szezon kezdeti cselekménye néhány vastag, kócos hajszállal érdekfeszítőbb gondolatokat ébresztett, de annyit biztosra vehetünk ezúttal is, hogy vérből, őrületből, erőszakból és perverz, széles vigyorú kéjencekből idén sem szenvedünk hiányt.
A most már múlt év egyik legjobb újonca Ryan Murphy és Brad Falchuk horrorsorozata. Ezzel az állításommal mondjuk legalább annyian vitatkoznának, mint amennyien osztanák. A Murphy-Falchuk Bt. ahogyan elbírt szabadulni a Kés/Alatt-ban az itt most kötelező jelleggel elevenedett meg. Olyan nyalánkságokkal szórakoztatták a nézőket, mint az őrült perverz tudós, gumiember aki megdugja anyut, nimfomán cselédlány vagy éppen a halálon túlról Frankensteinizált csecsemő. Szóval az aberráció és perverzió duója minden egyes részben tonnaszám előfordul miközben a Harmon család próbálja kényelembe helyezni magát a házban, ahol az elveszett lelkek csak úgy fuldokolnak.
Ryan Murphy aberrációktól nyüzsgő elméje egy perverz és szexuális devianciával agyonbaszott táptalaj. A Kés/alatt-ban ezt már az egyszeri tévénéző is felháborodva konstatálhatta - nem voltam rendszeres néző, de az amit bizonyos részekben műveltek zseniálisan beteges és formabontó volt. Tehát nem kellett meglepődnöm azon, hogyha egy efféle beállítottságú ember készít saját horrorsorozatot, akkor az fuldoklik majd az olyan apró mocskosságokban, mint a szado-mazo szerkós csávó, a torzult gyerekgyilkos, fogszabályzós vörös hajú ikerpár, nimfomán cselédlány vagy a klasszikus csecsemőfej a befőttes üvegben. De ezek még nem is akkora dolgok. Ahogyan Murphy olyan szituációkban párosítja karaktereit saját beteges képzeteivel, amik immorálisak, frusztráltak és idegszaggatóan nyomasztóak, akkor az ember csak néz, hogy itt már van az orrban néhány utca.
Horrorsorozat jön(!), természetesen hova máshova, mint az FX-re. A készítő Ryan Murphy és Brad Falchuk - előbbi a Kés/Alatt (Nip/tuck) szülőatyja, utóbbi pedig producerként és íróként is ott volt a két elborult plasztikai sebész szériájánál. Összeszokott párosról van tehát szó. A történet klisés: új házba költözik a ríl amcsi famili és ott beüt a gebasz-szindróma. Viszont ezekből a brutálisan összepakolt promókból csak úgy süt a nyomasztó, agresszív és az idegszálakat pengető hangulat. Főbb szerepekben: Connie Britton (FNL), Dylan McDermott, Jessica Lange. Mint mondtam, horrorsorozat, FX, idegeken taposó hangulat. A startnál mindenképp ott kell lenni.
A tovább mögött két fél perces spot, illetve +1 darab poszter.
