„Keresztül kell jutnod a tűzön, amely megperzsel ugyan, de meg is tisztít.”
Mondhatni, tökéletes időzítéssel landolt a könyvesboltok polcain a Vaják-saga várva-várt 5. kötete, alig néhány héttel azután, hogy Ríviai Geralt utolsó kalandjai elérhetővé váltak videojáték formájában. A Witcher III: Wild Hunt pedig nemcsak kifejezetten impozánsra, hanem roppant tartalmasra is sikerült, így ez a kis idő bőven elég volt ahhoz, hogy a várakozás fokozása mellett kellőképp megágyazzon az utolérhetetlen Sapkowski-hangulatnak. Most azonban már mind a játék, mind a könyvek rajongótábora (de legfőképpen ezek közös halmaza) messzemenően elkényeztetettnek érezheti magát.
Mióta a Vaják-sorozat novelláskötetekből regényfolyammá nőtte ki magát, egyetlen hosszú történetből kimetszett, kb. 300 oldalas adagokat kapunk kézhez, melyek szó szerint csak adagok; önálló kötetekként max. fogcsikorgatva állnák meg helyüket. Vagy még úgy se. Ez most sincs másképp, a Tűzkeresztség pontosan ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt, és olyan hirtelenséggel ér véget, mintha egyet lapozva már ott is lapulna a következő fejezet. A következő fejezetig azonban várnunk kell, de mivel a történet továbbra is módfelett magával ragadó, bizony elég nehéz türelmesnek lenni...
Az 5. kötet kezdetén Geralt a driádok földjén lábadozik a Thanedden történtek után, miközben a fél világ Cirit keresi, az Ősi Vér gyermekét, akit különleges génállományánál fogva mindenki a saját céljaira szeretne felhasználni. Sérüléseiből többé-kevésbé felgyógyulva hősünk rögtön a lány segítségére siet, ill. sietne, ha nem háború dúlta területeken kellene átverekednie magát. Időközben egész díszes kompánia verbuválódik köré, és ahogy az lenni szokott, útjuk során kisebb-nagyobb nehézségekbe ütköznek.
Sapkowski stílusa változatlanul lehengerlő, amit Kellermann Viktória immár nem kicsi rutinnal és profizmussal ültet át magyar nyelvre, pedig a Vaják-saga nyelvezetét tekintve a fordítás igencsak küzdelmes folyamat lehet. Sapkowski roppant komplex világát ugyanis hasonlóan összetett személyiséggel bíró karakterek népesítik be, és a rengeteg szereplő különféle beszédstílusát hitelesen visszaadni nem kis feladat. De Kökörcsin cifra, modoros megjegyzéseitől a most bemutatkozó Milva durva tájszólásáig minden párbeszéd akkora mennyiségű elevenséggel telik meg, hogy sokszor egy-egy fanyar humorú dialógus szórakoztatóbb a véres csatáknál is.
„– Sokáig fogunk még itt ücsörögni? – kérdezte Kökörcsin.
– Na tessék – morogta Milva. – Ez ám a kérdés. Nézzé má körü! Fordúhatsz te akármerre, akko is csak a valagad lesz hátu.”
És ez az, amiben Sapkowski kivételesen tehetséges; nincs szüksége kismillió akciójelenetre ahhoz, hogy lebilincseljen, a cselekmény helyett sokkal inkább a briliáns párbeszédek sodorják előre a történetet. Ráadásul az egész könyvben nincs egy felesleges sor sem, Sapkowski néhány félmondattal olyan vibráló hangulatot teremt, és olyan élénk képeket vetít lelki szemeink elé, amit más írók csak hosszú bekezdések során tudnának megközelíteni. Éppen ezért nagy odafigyelést igényel a regény, hiszen minden apró megjegyzés tovább árnyalja a karakterek bonyolult jellemét, minden mondatnak jelentősége van.
Persze nem maradunk nyaktörő kalandok nélkül ezúttal sem, de itt a szörnyek és a harcok csupán körítésként szolgálnak a hatalmi játszmák, politikai cselszövések és összeesküvések - elsősorban - elméleti síkjához. Súlyos döntések, lehetséges következmények, remény és talányok – ezek mozgatják a regényt, ami annak ellenére, hogy nem könnyű olvasmány, egyszerűen letehetetlen. Az új karakterek is remekül illeszkednek a történetbe; a játék rajongói különösen Zoltán Chivay régóta várt debütálásának örülhetnek.
A sorozat kedvelői a már megszokott, magas színvonalra számíthatnak a Tűzkeresztségtől, mind a történetet, mind pedig a magyar fordítást ill. a teljes kiadványt tekintve. Tikos Péter keze munkájának hála, ez a kötet is egyedi borítót kapott, talán az eddigi legszebbet, bár Dányi István is kitett magáért az előző résznél.
Reméljük, a folytatásra nem kell majd ennyit várni, de addig is melegen ajánljuk a Vaják-sorozatot mindenkinek, aki igényes fantasy-re vagy valami különlegesre vágyik. A rendelkezésünkre bocsátott kötetért pedig köszönet a PlayON!-nak!
Ha tetszett a bejegyzés, és szeretnéd, hogy örüljünk, akkor nyomj rá egy lájkot és kövess minket facebookon is!
