Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

Still Alice (2014)

2015.03.31. 02:21 Gevin

Mostanában többször megesik, hogy nem jut eszembe egy-egy szó, egy-egy színész neve, akiről pontosan tudom, hogy kicsoda, hogy miben játszott, még az is, hogy hogyan, de az istenért sem akar beugrani a neve. Ilyenkor erőteljesen táplálom a paranoiámat és a hipohochondriámat. Persze aztán jönnek a megnyugtató szavak, hogy mindez az öregedés, a stressz és a fáradtság velejárója. De kétkedem. Éppen ezért a Still Alice az egyik legkegyetlenebb film rám nézve, amit az utóbbi időben láttam.

still_alice_kritika.jpg

Az Alzheimer-kór a világ legszomorúbb betegsége. Nem a legrosszabb, nem a legfájdalmasabb, de kétségtelenül az egyik legkegyetlenebb. Van az a mondás, hogy amit megéltél azt már senki nem veheti el tőled. Az emlékeid örökre a tieid maradnak. De ez téves. Van valaki, aki apránként elszívja belőled mindazt, amire mosollyal az arcodon emlékszel vissza. Úgy hívják, hogy Alzheimer. Richard Glatzer és Wash Westmoreland ezt a valakit mutatják be neked kendőzetlenül, realistán, szívszorítóan.

Alice (Julianne Moore) esetében ez az egész hatványozottan brutális. A karrierjét lingvisztikára építve számára ez egyenesen a tragédiák legrosszabbika. A szavak melyek oly sokat jelentenek neki, időről időre kopnak ki a fejéből, hogy elvegyék tőle mindannak a jelentőségét, amelyre gyakorlatilag az egész életét alapozta. Igen: Life is a bitch!

Lisa Genova története szívszaggatóan hiteles. Az Alice-t körbevevő családtagok nem is igen tudnak mit kezdeni a felmerülő helyzettel. Félelmeik és aggályaik ott lappanganak bennük, de ügyesen próbálják őket leplezni és tettetni, hogy minden rendben van, rendben lesz, és nem borul fel megszokott családi életük. De tévednek. Alice férje (Alec Baldwin a végletekig visszafogottan és éretten) talán a legszemléletesebb példa. Halkan, csendben, beletörődve próbál megtenni minden tőle telhetőt. A munkájába temetkezik, hogy ne lássa, ahogy egykoron átlag feletti intelligenciával és tudással bíró neje végül egy kislány értelmi szintjére degradálódik. Természetes viselkedés, amely alól a véghez közeledve kitüremkedik az emóció és a tehetetlenség.

A film dramaturgiája, struktúrája és érzelmi intelligenciája számomra sokkal figyelemre méltóbb, mint Julianne Moore alakítása, amelyet Oscarral honoráltak, ettől függetlenül azonban elvitathatatlan. Moore teljes magabiztossággal játssza el az egyre inkább elbizonytalanodó és kétségbeesett nőt, aki a végsőkig próbál küzdeni a lehetetlen ellen. A film fináléja totálisan csupasz, giccs- és hatásvadászmentes realista végkifejlet, amely egyáltalán nem robban, nem sűríti egymásra az érzelmi gócpontokat, csak egyszerűen homályba siklik.  Pont úgy, ahogy az Alzheimer-kóros emberek elméje, amelyet szép lassan belep a fehér homok.

Nincs még egy betegség, amelytől jobban félnék. 8/10

komment

Címkék: dráma filmkritika 8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr507322128

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

K.Leslee 2015.04.02. 14:18:10

Remek cikk, csak a 'the life is bitch'-nel nem kell a nevelo.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása