Visszasírjuk a Tvájlájtot
A szürke ötven árnyalata egy rajongói Alkonyat-kreálmánynak indult, és valóban, a történet minden apró mozzanatán érződik, hogy ez egy megkeseredett háziasszony többéves szexmegvonástól megcsömörlött elméjének – kizárólag saját maga szórakoztatására – a világra ellett szörnyetege. Ez a szörnyeteg pedig egy középronda, jellemtelen, huszonéves szűzlány és egy jóvágású, szintén huszonéves, aberrált pénzeszsák bizarr kapcsolatát meséli el.
Christian Grey egy igazi Batman (még a poszter is gyanúsan hasonló) – jóképű, milliomos, helikoptert vezet és mindig hirtelen ott terem, ahol szükség van rá -, csak batarang meg más batkütyük helyett faszkorbáccsal büntet. De nincs mit tenni, a bamba csillámvámpír után a nőket tárgyiasító, irányításmániás alfahím az új férfiideál, aki nem szeretkezik, hanem baszik, de durván. Meg is indul tőle Ana Steele nyálelválasztása, aki semmilyen külsejével és unalmas jellemével teljesen természetes módon rögvest megnyeri magának ezt a gyönyörű férfiállatot. Bár Dakota Johnson játékába egy vérfarkasszellentésnyivel több élet szorult, mint anno Kristen Stewartéba, az vitathatatlan, hogy egy tökéletes 2.0-ás verziójú Bella-performansszal veti rá magát Mr. Grey afféle Végzet Lándzsájaként meredező hímtagjára.
Szexjelenet követ szexjelenetet, miközben életidegen szituációk és röhejes párbeszédek váltogatják egymást, de a hitvány történetbe kényszerített féldimenziós karakterek miatt totál érzelemmentes és steril az egész.
Semmi tűz, de még csak egy aprócska szikra sem pattan Dakota Johnson és Jamie Dornan között, csak néznek egymásra zavartan, mint Dévényi Tibi bácsi meg az aranyhal, párbeszédeikből meg annyi szenvedély árad, mint amikor egy részeg csöves cigit tarhál a pályaudvaron. 
Mi meg sírva hányunk, mire az érthetetlen módon kétórásra hizlalt játékidő lepereg, katarzis helyett kataklizmát generálva érzékeny lelkünkben.
Szó szerint elbaszott egy film ez; olyan, mintha egy másik film pornóparódiájának a pornóparódiája lenne. Csakhogy ő ezt nem tudja, ezért véresen komolyan veszi magát, így percről percre kínosabbá válik.
Egy igénytelen könyv (igen, elolvastam, amit már sohasem mosok le magamról, de ha ez számít valamit, egy sorát sem élveztem) igénytelen adaptációja. Nem hittem volna, hogy ezt valaha leírom, de rosszabb, mint a Twilight. Legalább ötven árnyalattal. Christian Grey büntesse anális öklözéssel azt, aki érti ennek a népszerűségét…
Alkonyat-szindróma (Twilight-Syndrome): A XXI. század egyik leggyakoribb és legtöbbet vitatott betegsége. Olyan neurobiológiai rendellenesség, mely jellemzően a heteroszexuális nők és a homoszexuális férfiak egy széles rétegénél jelentkezik. Kiváltó oka ismeretlen, de kétségtelen, hogy a megoldás a soha nem látott mélységeit élő romantikus ponyvairodalomban keresendő […] A meghökkentően rosszul megírt könyvek hatására a kór különösen agresszívan támadja az agy szépérzékért, jó ízlésért és normális emberi érzelmekért felelős területeit. Serkenti a test dopamin-termelését, emelve a pulzust és a vérnyomást, miközben gyorsítja a nemi szervek vérellátását. A nyálmirigyek túlműködnek. […] Az Alkonyat-szindrómás személyisége az érzékcsalódások és téveszmék hatására annyira eltorzul, hogy úgy érzi, lelkének üres konténerét csak ezzel a szeméttel töltheti meg. […] A rendellenességet először egy Dr.Jones nevű népszerű blogger írta le 2015-ben, aki kétségbeejtő vaginális elmezavarnak nevezte. […] Az Alkonyat-szindróma kultúrától, kortól és intelligenciától függetlenül jelentkezhet, s bár az orvostudomány jelenlegi állása szerint gyógyíthatatlan, jó hír, hogy a betegek megfelelő kezelés mellett akár teljes életet is élhetnek. […]
A SZÜRKE ÖTVEN ÁRNYALATA
(Fifty Shades of Grey, 2015)
amerikai „romantikus” dráma
játékidő: 125 perc
rendezte: Sam Taylor-Johnson
főszereplők: Dakota Johnson, Jamie Dornan
Ha tetszett a bejegyzés, és szeretnéd, hogy örüljünk, akkor nyomj rá egy lájkot és kövess minket facebookon is!
