Daniel Plainview (Daniel Day-Lewis) az elembertelenedés jelképe. A mizantrópia szimbóluma - avagy az emberből miként válik minden humánumát elhagyó szörnyeteg. Plainview egy ős-kapitalista, aki kapzsiságának beteljesítésével képes csak és kizárólag kielégíteni összes vágyát. Érzelmei így egyenesen arányos módon halnak el minden egyes megszerzett dollár után, amelyet saját, olaj által befeketített keze révén szerez. Volt idő, amikor talán megpróbált az ember eszmei és morális felfogásának együttesével normális, élvezhető életet élni, de ez a kísérlete már csírájában elhalálozott (ennek mellékterméke, hogy fiát végül teljes mértékben eltaszítja magától).

A XIX. és XX. század peremének szörnyetege ő, aki saját hatalmasságának palotájában részegesen és tökéletes izoláltságban élte meg utolsó napjait.

Eli Sunday (Paul Dano) a másik oldal. Plainview ateista, mizantróp jellemének tökéletes komplementere, aki ugyanakkor hasonló hatalomvágyban szenved, mint versenytársa. Eli-nak azonban nem a materialista, financiális vágyak megkaparintása okozza a kielégülést, hanem közössége csodálatának, bámulatának és tiszteletének elnyerése egy hamis idea, a vallás, a hit eszközének prédikálásával. Tettei hamisak, kedvessége, segítőkészsége és áldása éppolyan alattomos eszközei a hatalom elnyerésének, mint Plainview udvariasan intézett "egyenes beszéde" a megfelelő személyekhez. Mindkettejük lelke feketéllik a mocsoktól, a kosztól. Evidens tehát, hogy szöges ellentéteik, a másik iránti ellenszenv és gyűlölet versenyt szül köztük, amelynek egyetlen győztese lehet csupán. Igaz, hogy mire elérnek a győzelem mámorító érzéséig minden kipusztul körülöttük - és talán az is kiderül, hogy melyikük volt a nagyobb szörnyeteg.

Paul Thomas Anderson filmje a 2007-es év egyik legsűrűbb, legvaskosabb és legnehezebb filmélménye, amely szép lassan átitatja a néző lelkét súlyos éjfekete olajjal - majd vérrel. Robert Elswit operatőr látványos, letisztult kompozíciói Jonny Greenwood zaklatott taktusaival és Daniel Day-Lewis mindent elsöprő karizmájával égnek a néző retinájába. Mindeközben: korrajz, biblikus szimbólumok, vallás és kapitalizmus ellentétének pofátlanul realista és rémisztő kombinációja, az amerikai filmgyártás komplex és összetett elegyévé alakul. PTA filmje tobzódik a rétegekben: kulturális sokszínűsége, történelmi pontossága, és dramaturgiai perfekciója a nézőtől is megkövetel bizonyos tudást. Talán nem véletlen, hogy a film után az embert szépen lassan hatalmába kerítik saját gondolatai, amelynek eredményeképpen olyan teóriákat gyárt, melyre talán sosem kap egyértelmű és száz százalékos választ. Milyen szép is ez! 8/10