Megfoghatatlan. Lenny Abrahamson egy olyan dologról mesél, amibe nem lehet belekapaszkodni, ami kicsúszik a kezeid közül. Hangok, ütemek, ritmusok és érzések. A tehetség nem tanulható. Megadatik. Vagy nem. A Frank alapvetően nem a zenéről, nem a zenekarról, vagy annak kínkeserves útjáról regél, hanem az egyénről, aki mindent - kerüljön az bármibe is - feláldoz az önkifejezés oltárán. (A poszt további része spoileres lehet).
Vadonatúj, ropogós rovatunk első témája a „buddy cop-movie” zsáner 80-as, 90-es évekbeli ismert és kevéssé ismert darabjait veszi górcső alá a teljesség igénye nélkül. 4 héten keresztül minden vasárnap a műfaj fenegyerekei szórják az ólmot és a sziporkázó egysorosokat.
Walter Hillt nem hiszem, hogy sokaknak be kellene mutatnom. Ha mégsem ismered, túl fiatal vagy. Gondolj egy nagyon régi akcióvígjátékra, adjál hozzá egy tucat tökösséget és két pakli vaskos humort. Az lesz az. Ő rendezte. Még mindig nincs meg?! Eddie Murphy fénykorában, meg Nick Nolte úgy, ahogy mindig.
Az alábbi kép alatt megbújó galériák izgalmas megközelítésből mutatják be a Disney-mesék ismert női alakjait, érdemes néhány pillantást vetni rájuk.
El is felejtettük volna, hogy szombaton blogszülinap volt - méghozzá a negyedik -, ha Emily Ratajkowski nem küldi el ezt az aranyos kis képet magáról. Köszönjük neki is, és mindenkinek, aki olvas minket!
A blog törzsolvasói már nagyon vágják, hogy mit jelent nálunk a Halloween, a többiek meg majd meglátják. Egy dolog biztos: Idén is eljövünk a lelkedért!
