Úgy látszik, idén korán jön a Jézuska, a Fantasmania ugyanis volt olyan kedves, hogy megajándékozott egy példánnyal saját gyártmányú magazinjából, ami Magyar Szuperhős Mesék névre hallgat (köszönet érte!). Igen, jól értetted, magyar szuperhősökről van szó, ill. olyan történetekről, ahol a bűnözők vészkiáltása valami olyasmi lehet, hogy „A magyarok szuperhőseitől ments meg Uram minket!”
A helyzet az, hogy a borítón felsorakozó Hungária Kapitánya, Harcsa Huszár, Tachkov Professzor és a vendégszerepben feltűnő Toldi láttán az agysejtjeim díszmagyarba csapták magukat és mezőhegyesi ménjeiken elvágtattak a naplementébe. Férfiasan bevallom, legördült néhány izzadságcsepp a homlokomról, és arra számítottam, hogy 44 oldalnyi kínos feszengés fog következni; szerencsére nem így történt. Bár a Magyar Szuperhős Mesék első ránézésre nem más, mint egy rakás fanatikusan hungarista művész egy túl jól sikerült LSD-tripjének gyümölcse, a füzetet átlapozgatva, majd végigolvasva egy meglepően színvonalas és roppant szórakoztató magazinnal találhatjuk szemben magunkat.
Az A4-es, „királyi méretű” oldalakon terpeszkedő történetek két illusztrált mesét és egy képregényt foglalnak magukban. A szokatlanul nagy méret előnye, hogy már-már poszter nagyságban csodálhatjuk meg a teljes oldalas illusztrációkat – hátránya, hogy a köcsög postás erőszakkal kényszerítette bele a jóval kisebb csomagokra optimalizált postaládába. A borítékból a magazin mellett kicsusszant még 3 db mini képregény is, amolyan egypercesek, melyek mindegyike 2-2 oldalon mesél el egy-egy humoros-kalandos 
szösszenetet Hungária Kapitánya és Harcsa Huszár eseménydús hétköznapjaiból.
Most viszont térjünk rá magára a magazinra. Ahogy az igényesebb képregényekben lenni szokott, az előzmények rövid összefoglalásával indít, aminek személy szerint nagyon örültem, mivel az első számmal nem volt szerencsém találkozni (még). Tovább lapozva máris az első, teljes oldalas illusztrációkkal kísért mese köszönt minket, ami olyan gyönyörűen kidolgozott képekkel kelti életre Harcsa Huszár és Toldi Mikós találkozásának vicces és nem kevésbé akciódús, továbbá meglehetősen abszurd történetét, hogy letettem a hajamat.
Az abszurditás egyébként a legjobb szó, amivel a Magyar Szuperhős Meséket jellemezni lehet. Szerencsére az alkotók kellő humorral és iróniával kezelték a hungarizált hősök hajmeresztő kalandjait, ahol a vérpuli mellett olyan eszement karakterek büntetnek, mint például a robotruhába bújt tacskó, aki mellesleg még professzor is.
Harcsa Huszár és Toldi ámokfutását egy hasonlóan szórakoztató képregény követi. Az energikus, kifejező képsorok egyetlen hibája, hogy a panelek túl szabályosan követik egymást. A szigorúan téglalapokba kényszerített rajzok kicsit tompítják a képregény dinamizmusát, bár a karakterek és a szövegbuborékok helyenként kilógnak a keretből, ami viszont egy kis elevenséget kölcsönöz a képkockáknak. A történet mellesleg itt is kellően elborult, vicces és mozgalmas, amihez remekül asszisztálnak az időnként mangás „energiavonalakkal” felturbózott, változatos szögekből, legtöbbször mozgásban ábrázolt f
igurákkal támadó rajzok.
A harmadik és egyben utolsó mese ismét egy egész oldalas képekkel illusztrált történet, melynek főszereplője a tacskótestbe zárt tudós, Tachkov professzor. A minimalistább, sötétebb tónusú rajzok itt is remekül passzolnak a történethez, ami talán a legizgalmasabb a három közül.
A magazin külön érdekessége, hogy mindhárom mesében helyet kaptak különféle, kevésbé ismert történelmi tények is, így még okosodhatunk is az agyament sztorikat olvasgatva. Bár a történetek kellően olvasmányos stílusban íródtak, elég sok párbeszédet, belső gondolatot és akciót tartalmaznak, így talán praktikusabb lenne az egész magazint képregényesíteni; a sztorik tulajdonképpen üvöltenek érte, hogy képsorokba tömörítve meséljék el őket.
Természetesen van még hová fejlődniük az alkotóknak (pl. ha marad a mesés forma, a szövegek hátterével is lehetne kezdeni valamit), de véleményem szerint jó úton járnak, és ha megmarad a lelkesedés, még nagyon jó dolgokat kihozhatnak ebből az elborult alapötletből. A kezdeti fenntartások után nagyon kellemesen csalódtam a Magyar Szuperhős Mesékben, szerintem érdemes lesz rá odafigyelni a jövőben, mert tényleg jó „kis” magazin ez, a betyár mindenit neki!
További információkért a Fantasmania oldalát érdemes fürkészni, ahol a magazinok mellett egy rakás figura és gyűjtői relikvia várja az érdeklődőket, mindenféle témában.
