Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

Stephen King: Tűzgyújtó (1980)

2014.10.31. 09:00 Gevin

king-firestarter.jpgA Tűzgyújtó nem elég drámai, nem elég izgalmas, nem elég fordulatos, nem elég érdekes, de legfőképp nem elég Kinges. Rutinregény. A pirokinetikus képességgel rendelkező aprócska fiatal lány kálváriája King sokadik regénye (szám szerint a kilencedik). A király túl van már többek közt a Carrien, A ragyogáson, és mintha ez a könyv csak a kiadó nyomására készült volna el. Érződik, mintha kissé fáradna a mester.

Szó sincs róla, hogy a Firestarter egy rossz könyv volna. Megvannak benne azok a részletes, atmoszférateremtő, ötletes leírások, nüanszok, amelyek Kinget Kinggé tették. De a főszál kifejezetten unalmas több fejezeten keresztül. Túl van írva. Nincs ezen mit szépíteni.

Charlie szülei kétszáz dollárért részt vettek egy kísérleten, melynek mellékhatásaként különböző képességek birtokába jutottak (persze, mint később kiderül, bár ne tették volna), és a kettejük frigyéből fogant gyermeknek különös adottság jutott. A puszta gondolatával képes tüzet kelteni.

Ezért nyilvánvalóan az amerikai kormány őt és a faterját is be akarja gyűjteni, hogy kísérletezhessenek rajtuk és felhasználhassák saját céljaikra (Charlie anyját, ezek a fickók, azaz a Műhely névre keresztelt csoportosulás hamar kinyírja). Ezért végigkergetik őket egész Amerikán, mire végre egy háborút megjárt, szociopata pedofil segítsége által (Rainbird a regény legelemibb és legeredetibb gonosza) sikerül begyűjteniük őket.

Egy évig kínlódtam a regénnyel mire sikerült befejeznem – persze ez nem kizárólag a könyv hibája, de sokat elárul, ha az ember nem kattan rá néhány fejezet után egy King-könyvre azonnal, és nálam ez történt. Az expozíció kifejezetten jó, de King addig fossa a szót, míg végül az ember ráun és bedobja a polcra azzal a felkiáltással, hogy „majd holnap”.

A Cosmopolitan idézete azzal érvel, hogy ez King eddigi legjobb regénye (haha) és egyúttal a legijesztőbb is (hahaha), mert a gonoszt ezúttal emberek személyesítik meg. Ez rendben is volna, ha nem lennének olyan rohadtul egyoldalúak. Rainbirdön kívül az összes szemét karakter száraz, sablonfigura, akik szükségesek a történetbe, de nem feltétlenül így és ebben a mennyiségben.

Továbbá azok a fejezetek, melyeket az író végül istenesen seggbe rúg, amikben véres végtagok repülnek, emberek robbannak szanaszéjjel, vagy halnak erőszakos halált, még azok is unalmassá lesznek, mert King egyszerűen nem érzi hol is kéne lezárni őket. A nagy leszámolás első fele baromi jól indul, mert már száz oldallal ezelőtt is ezt várja az olvasó, de addig húzza az egészet, míg végül az összes tét és emóció kicsúszik az olvasó kezei közül.

Szerencsére a könyv vége ennek ellenére szép, drámai, akár az eleje, ahol a két szülő összeismerkedik (talán az a regény szerkezetileg legszebben felépített egysége), mert Charlie megteszi a lépést afelé, hogy soha többet ne kelljen rettegésben élnie. És persze mindenki pusztul, aki az útjába áll.

komment

Címkék: horror könyvkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr66800651

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása