„Ha úgyis a földi pokolban kell élned, ördögnek lenni kifizetődőbb.”

Stephen King középső fiának második (kiadott) regénye ugyanazzal a lelkesedéssel és lendülettel íródott, mint A szív alakú doboz, ám sokkal tartalmasabb, sokkal kiforrottabb annál. Joe Hill ismét egy meglehetősen szokatlan alapötlettel keseríti meg főhőse életét, Iggy Perrish ugyanis egyik reggel azt a különös dolgot tapasztalja, hogy a feje nemcsak a gyötrő másnaposságtól sajog, hanem azért is, mert szarvak nőttek rajta. A kezdeti sokk után pedig rövidesen arra is ráeszmél, hogy újdonsült testrészei különös erővel ruházzák fel, s amit kezdetben átoknak vél, azt később fegyverré alakítja, mikor halott szerelme gyilkosának nyomába ered…

Hill remek stílusérzékkel kezdi el formálni ezt a nem mindennapi történetet. Teljesen abszurd, mégis természetesen pergő párbeszédein és részletgazdag leírásain keresztül ismerhetjük meg a szarvak ördögi erejét, ami feltárja az emberek lelkében megbújó romlottságot, legbelsőbb gondolataikat, legtitkosabb, sokszor beteges és perverz vágyaikat. Legyen szó rendőrről, papról, barátról vagy rokonról, Ig számára nagyon hamar az is világossá válik, hogy mindenki őt okolja barátnője meggyilkolásáért. Ez pedig nagyon nem kóser. Lázas nyomozásba kezd, s ördögi hatalmát egyre jobban kiismerve idővel úgy peregnek le a hazugságok a baljós és ködös múltról, mint a festék a korhadt fáról.

A különböző idősíkokon ide-oda ugráló, megkutyult cselekmény egészen a gondtalan gyerekkorba visszanyúlva festi le mindazt a folyamatot, ahogy a vidám, istenfélő, fülig szerelmes kölyökből bosszúszomjas démon válik, és csak Hill ragyogó tehetségének köszönhető, hogy végig hiteles képet fest Ig jellemének torzulásáról, miközben az olvasó számára megtartja egy szimpatikus hősnek. És ahogy a szereplők visszaemlékezésein, különféle flashbackeken keresztül újabb és újabb rétegeket hámoz le a gyilkosság vészterhes éjszakájához vezető út rejtélyes és érdes szövetéről, úgy sejlik fel a regény valódi természete, s válik fanyar humorú, misztikus thrillerből egy keserű szerelmi tragédiává.

A fantasztikus elemek és az életszerű helyzetek váltakozása, összeforrása Hill sajátosan szókimondó, a vallást sokszor agresszíven bíráló, humoros-vulgáris stílusában egyfajta groteszk hangulatot teremt, s bár néhol picit elvéti az arányokat, összességében magabiztos lazasággal csavargatja a szálakat, miközben a belső vívódásokat és a romantikus részeket is kellően éretten és őszintén kezeli. Mindemellett pedig még arra is marad ideje, hogy egy szemtelen utalással tisztelegjen apja munkássága előtt.

Joe Hill második regénye egy különleges történet egy különleges szerelmi háromszögről, egy karcoló stílusú kritika az emberi gyarlóságról és a bennünk élő démonokról. Egy megkapóan fájdalmas utazás a földi pokolba, ahol egyáltalán nem biztos, hogy a Sátán a leggonoszabb teremtmény.